A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)
IN MEMORIAM - DÖMÖTÖR JÁNOS: Emlékforgácsok a vásárhelyi müvészéletről
Fejér Csabáról A következő festőművész, akivel szintén közeli kapcsolatban álltam, Fejér Csaba. Sajnos, immár múlt időben kell írnom a mondatot. Bohókás, legendás személyiségként élt a helyi művészeti életben. Egyébként a közönség által leginkább kedvelt vásárhelyi festő volt. Műterméből vitték el festményeit. Pelle Sándor, a gyöngyösi könyvtár igazgatója többször is vásárolt tőle. Egyszer együtt voltam vele, és semmi festmény sem volt a műteremben, kivéve a sarokzugban lévő rejtett, befelé fordítottat. Mondtam Sándornak, „itt másként nem jutsz képhez, csak ha fogod a befordítottak kiviszed az autóba, és megkérdezed, hogy mivel tartozol”. így is lett. Közben Csaba távol volt a műteremből, és miután visszajött, és Sándor elárulta, hogy a kép már az autóban van, Csaba elég felháborodottan azt mondta, hogy „az az Antalffyé”. Majd festesz neki egy másikat! - mondtuk mi. Dohogott valamennyit, de nem hozatta vissza a festményt. Egy másik alkalommal Pelle Sándor nőgyógyász főorvos barátját kísérte Csabához. A főorvos vásárolni szeretett volna, de csak egy 90%-ban kész barna tanyás tájkép volt a falon. A főorvos mondta, hogy azt szeretné megvenni. Csaba: „Az már el van kelve!” A főorvos: „Akkor még egy olyat!” Intenzívebben csak akkor dolgozott, ha valamelyik képcsarnok vezetője rá tudta beszélni egy kiállításra, és ez anyagi helyzetével is összhangban volt. így azután elterjedt szakmai körökben a vélemény, hogy Csabát csak a pénz érdekelte. (Valószínű ezért nem kapott - pedig megérdemelte volna - Munkácsy-díjat sem.) Nem szeretett utazni, egyszer, még az NSZK idejében egy galériás a kiállítása egész hónapjára teljes ellátás mellett meghívta Csabát, aki ki is ment, és egy hét múlva hazajött. Hazafelé Bécsben megállt, és elment a Kunsthistorisches Museumba, és azzal jött haza, hogy azért „Tornyai se kutya”. Hobbija volt a haditechnika, különösen a repülőgépek, és mellesleg a hadihajók is. Minden típus valamennyi paraméterét, teljesítményét kívülről fújta. Sorolta, hogy a szovjet hadirepülőgépeknek mennyi hibája van. Egyszer mondtam neki, ha ez így van, akkor történelmi hibát követ el az USA, ha hagyja, hogy a kelet-európai népek még mindig szovjet megszállás alatt vannak. Repülős képével nem találkoztam, de egy hadihajós festménye a lakása falán volt látható. Baráti körben teljes határozottsággal jelentette ki, hogy „a kommunizmus egy rossz álom lesz az emberiség történetében”. 1989 után aktívan politizált is. Az MDF nagygyűlésein a PMK-ban a pulpituson ült. Pár év után visszavonult a nyilvános politizálástól. Két politikai ügyébe még én is belekeveredtem. 1969-ben a Művészeti Alap által épített 12 mü- termes lakás egyikét ő is megkapta. A műtermek alapterületi megoszlása a festők számára nem volt ideális: 48 négyzetméteres volt a műterem, és ugyanennyi a lakás alapterülete is. A műteremben még lovas szobrot is lehetett csinálni, a lakás viszont kicsi volt, különösen a gyermekes családok számára. Jött az átadás után a tv-riporter, és a műteremben kérdezte a körülményeik változásáról. Csaba körbemutatva azzal kezdte nyilatkozatát, hogy: „Itt van ez a semmiféle emberi 233
