A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)

ÉVFORDULÓ - FRANCISZTINÉ MOLNÁR ERZSÉBET: Vásárhelyi oktatási évfordulók

Száz éve épült a sóshalmi elemi népiskola

A sóshalmi iskola 1909-ben épült típusterv alapján, a református egyháztól vásárolt 800 négyszögöles telken, a várostól 17 km-re. Első tanítója Orovecz János, aki több mint egy évtizedig dolgozott az új iskolában. Kezdetben Kutasi Iskolának hívták. A szülők összefogása nyomán itt már korábban működött egy református jellegű iskola, amelyben 1892-93-ban Gera Pál tanított. Deli Lajos tanító 1922-ben került az iskolához. Három év múlva arra kérte a Kir. Tanfelügyelőséget, hogy - mivel az iskola a sóshalmi határban épült — Sóshalmi Iskolának nevezzék. Az engedélyt megkapta.

1925-ben az intézmény falán felavatták az I. világháborúban hősi halált halt katonák tiszteletére elhelyezett emléktáblát. Az épület mellett ma is álló I. világháborús emlékművet, amelyet az 1920-as évek végén közadakozásból állítottak, a belső szőrháti iskola mellől hozták ide. „Abban az időben ez az épület a külterület egyik legszebb, legmodernebb iskolái közé tartozott. Előképe az 1910-ben épült öt iskolának, de azoknál sokkal igényesebb, ornamentikája precízebben van megfogalmazva.”1

A padolt tanteremben modern berendezés segítette az oktatást. A háromszemélyes padok, pódium, tanítói asztal, szék, gázlámpa, tábla, térkép, földgömb és egyéb szemléltető eszközök mind-mind a tanító munkáját segítették. A nagy kiterjedésű sóshalmi határban a tanköteles gyermekek száma folyamatosan nőtt. 1928-ban még egy tantermet és tanítói lakást kértek. Az épület 1929-re elkészült, a tanítás október 14-én megkezdődött.1 2 Az 1930-as évek végén már 70-80 gyermek tanult reggel 8 órától délután 4 óráig, váltakozó tanrendben, napközi nélkül.

1945. január 14-én Deli Lajos külterületi igazgató jelentést tett az iskoláról. „Tanítója Kenéz Sándorné Gullay Mihályka. Az iskola a főút mentén fekszik, bevonuláskor sokat szenvedett, miért is a tanítónő a városba költözött és ott kapott a tanításra beosztást. A sóshalmi állami elemi népiskola bútorzatát, tanfelszerelését, épületrészeit, a könyveket elhordták. Az iskolaterem és a tanítói lakás folyosóra nyíló ajtajait számtalanszor feltörték, a padlásról is sok értéket elhurcoltak.”3

1946-ban Kenéz Sándor került az intézmény élére. Az 1947-es statisztika szerint 56 gyermek járt az iskolába, és a tanyavilágban egyedülállóként itt oktattak német nyelvet. Az 1948-1949-es tanévben Kenéz Sándor 72 gyermeket tanított egyedül, ezért segítséget kapott Gazdag János személyében, akit Cinkusról helyeztek ide. Ebben a tanévben szervezték meg a dolgozók esti iskoláját, amely még egy évtized múlva is nagy népszerűségnek örvendett. Az 1848/49. évi szabadságharc centenáriumán 100 akácfát, 50—50 kőris-, juhar- és szilfát ültettek.

1951-ben került az iskolához ijj. Kenéz Sándorné Kajtár Julianna. Ekkor a 73 tanulóból 45 fő 3 és 5 km távolságról gyalogolt az iskolába. A tankötelesek száma olyan méreteket öltött, hogy ideiglenesen a tanítói lakás konyháját is tanteremmé alakították, és a két tanerős testületet 1 fővel növelték.

1956-ban egy tanteremmel bővült az iskola, 1963-ig 5 nevelő (4 tanító és 1 magyar szakos tanár) dolgozott az intézményben. A külterületi iskolák körzetesítése nyomán ide

1 KONCZ Sándor: 150 éves a külterületi iskoláztatás Hódmezővásárhelyen = A hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság évkönyve, 1996. Hódmezővásárhely, 1997. 213.

2 Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Levéltára, a hódmezővásárhelyi külterületi elemi népiskolák (általános iskolák) iratai. III. körzet ir. 98, 929/1928.

3 Uo. 2/1945, 123/1945.

21 1