A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)

ÉVFORDULÓ - FRANCISZTINÉ MOLNÁR ERZSÉBET: Vásárhelyi oktatási évfordulók

jártak a szőrháti felső tagozatos tanulók (14 fő), valamint Kútvölgypartról 3 alsó tagozatos gyermek. A tantermekben váltakozva tanítottak. Az egyikben az 1-3. osztály délelőtt, az 5-6. osztály délután, a másikban a 2-4. osztály délelőtt, a 7—8. osztály délután tanult. Az 1961-es év az iskola életében nagy fordulópontot jelentett, mert bevezették a villanyt, és a cinkusi iskolával egyetemben az országban elsőként audiovizuális oktatás folyt: televíziókészülék, magnó, fülhallgató tette hatékonyabbá az összevont tanulócsoportok munkáját. 1961-ben - felsőbb utasításra - Népművelési Esti Iskolát is szerveztek, ahol a szülőknek ateista előadásokat tartottak. Ezen a nyáron 45 tanuló Pécsre és Siófokra kirándult.

A demográfiai csúcs 1959 és 1962 közé tehető, ekkor 130 gyermek járt a sóshalmi iskolába, ezért a két tanteremben 4 tanulócsoporttal 4 tanító váltakozó rendszerben foglalkozott. Kiss Gábor már orosz nyelvet is tanított. 1970-1974-ig 6 nevelő dolgozott az iskolában. A szakrendszerű oktatást úgy valósították meg, hogy egy nevelő tanította a matematika-fizikát, egy a magyart és történelmet, egy pedig a földrajzot, biológiát és kémiát. A tanárok 3 napot Sóshalmon, 3 napot Kútvölgyön tanítottak. Egy tanárnő hetenként egyszer járt át Kútvölgyről orosz nyelvet tanítani.

A szövetkezetesítés, a lakosságnak tanyái elhagyására kényszerítése miatt rohamosan csökkent a gyermeklétszám, évente 10-15 tanulóval kevesebb iratkozott be. Az 1970-es évek közepén már csak 25-30, az 1980-as évek közepén pedig 8-10 gyermek járt az intézménybe. Az 1985—86-os tanévben 7 gyermeket tanított 1 nevelő. Az iskola tanulólétszáma aztán annyira lecsökkent, hogy a Városi Tanács 1986. január 30-án megszüntette az elnéptelenedett Sóshalmi Általános Iskolát.4

Ezt az épületet szerencsére nem adták el, meghagyták a környék lakóinak. Kérték a Rákóczi Tsz vezetőségét, hogy segítse az üzemeltetést. A lelket tápláló és nemesítő kultúra megmaradt, és továbbél az ódon falak között. Köszönhető ez a hatalmas áldozatot vállaló tanyai tanítóknak, akik nemcsak tanítottak, hanem neveltek is. A leghosszabb időt, közel négy évtizedet a Kenéz-házaspár töltött a Sóshalmi Iskolában, ahol a tanítás mellett szinte felbecsülhetetlen értékű közművelődési munkát végeztek.

Az olvasókörök megszüntetésekor itt nem szűnt meg az élet. Sóshalmi Téli Esték címmel tovább folytatták a lakosság kulturális arculatának formálását. Az 1987-ben újjáalakult Sóshalmi Olvasókör is itt kezdte meg működését. Az elmúlt évtizedekben gazdakör, önképzőkör, ifjúsági egyesület működött falai között. A 95 fővel működő olvasókörben még ma is ismeretterjesztő előadásokat, író-olvasó találkozókat, nótaesteket szerveznek, és megemlékeznek a nemzeti ünnepekről. A Németh László Városi Könyvtár kihelyezett mini könyvtárat működtet. 2008-ig a Vásárhelyi Őszi Tárlat idején itt is bemutatták néhány művész alkotását.

Sóshalom azon kevés megmaradt tanyai iskoláink közé tartozik, amelynek falai között továbbra is kiemelkedő és példaértékű kulturális élet zajlik.

4 Uo. Hódmezővásárhely Városi Tanács Művelődési Osztályának ir. 2441/1986. 212