A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)

TANULMÁNYOK - TALMÁCSI GYÖRGY: Vásárhely jeles sportolói - III. rész

Amikor ezekre azt válaszolta, hogy meg akarja csinálni, és a siker érdekében az ördöggel is vállalja a szövetséget, nekifogott! Szigorú napirendje szerint éveken keresztül fél 5-kor kelt, háromnegyed 6-kor nyitotta tanítványai számára az uszodát, majd 8-9 óráig tartotta a reggeli edzéseket. Ezt követően kerékpárjára pattant és átbiciklizett Szegedre, ahol megtartotta óráit a főiskolán. Délután ugyanígy jött haza, este 18 óráig tartotta általában a délutáni foglakozásokat, otthonába csak ez után érkezett. A hétvégék pedig általában versenyre történő utazással teltek.

Ehhez a munkához nyerte meg először az egyesület és a szülők támogatását, majd amikor a város is az ötlet mellé állt, szponzorok is csatlakoztak a Sydney 2000 programhoz. 1996. november 18-án jelentették be, hogy a Hód Úszó SE hét sportolója (Boros Gábor, Halász Gábor, Hegedűs Diána, Risztov Éva, Nagy Gergely, Paku Zoltán, Szabó Gábor) azt a célt tűzte ki maga elé, hogy résztvevői legyenek az olimpiának. Ezek a gyerekek akkor már nem voltak ismeretlenek országos szinten, azonban a nemzetközileg elismert eredményektől még távol álltak. A legnagyobb gondot a vásárhelyi uszoda elhanyagolt állapota miatt a téli edzéslehetőség biztosítása jelentette. A termálvizes szabadtéri betonteknőben még az alapvetően szükséges állandó vízhőmérsékletet sem lehetett garantálni, a párafelhőben pedig szinte lehetetlenné tette a munkát. Ezt kiküszöbölendő, sok melegégövi edzőtábort szervezetek. A tervek szerint az első évben el kellett érni a hazai élvonalat, a másodikban megerősíteni ezt, a harmadikban a legjobbaknak nemzetközileg elismert eredményt kellett úszni, 1999 végére pedig elérhető közelségbe kellett kerülni az olimpiai szintidőknek.

A programmal elkezdődött egy olyan eredményes időszak a vásárhelyi úszás történetében, melyet válogatottságok, kadett Európa-bajnoki címek (Nagy-1997, Risztov-1998, 1999, Paku, Hegedűs) fémjeleztek. Bár két sportoló (Paku Zoltán és Boros Gábor) hamar feladta a küzdelmet, belépett helyettük Hős Péter, majd hosszabb-rövidebb időre mások is. Idővel világossá vált, hogy a megerőltető menetelés nem mindenki számára hozza meg a várva várt sikert, ennek ellenére valamennyien nagy odaadással dolgoztak. 1999. március 3-án, az olaszországi Impériában rendezett Világkupán Risztov Éva először nyert nagyszabású nemzetközi versenyt. A 800 méteres gyorsúszásban 8:32.4 másodperccel győzött, néhány nappal később a trentói nem hivatalos utánpótlás Európa-bajnokságon hat számban uszodacsúccsal nyert. A nyári, százegyedik felnőtt magyar bajnokságon aztán átütő sikert értek el a vásárhelyi fiatalok: hat arany-, egy ezüst- és két bronzérmet szereztek, és ezzel az éremtáblázat harmadik helyén végeztek. Risztov Éva győzött 400 méter vegyesen (4:52.75), 100 gyorson (57.66), 800 gyorson (8:51.69), 200 gyorson (2:04.06), 400 gyorson (4:17.24), 200 pillangón (2:14.52), második lett 200 vegyesen (2:20.29). Harmadik lett a 4x200 méteres női gyorsváltó Risztov, Lukács, Hegedűs, Csernák összeállításban (8:46.61) és Nagy Gergely 200 mellen (2:21.93).

Ekkor még három sportolónak (Risztov, Hegedűs, Nagy) volt reális lehetősége az olimpiai kiküldetés elnyerésére. A többéves kemény edzésmunka, a napi

183