A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)

TANULMÁNYOK - TALMÁCSI GYÖRGY: Vásárhely jeles sportolói - III. rész

TALMÁCSI GYÖRGY VÁSÁRHELY JELES SPORTOLÓI

III. RÉSZ

1888. március 31-én negyvenketten vettek részt azon a megbeszélésen, ahol egyhangú lelkesedéssel mondták ki a Hódmezővásárhelyi Torna és Vívó Egylet megalakulását, fogadták el annak alapszabályát, és választották meg az egyesület tisztikarát. Elsőgenerációs sportolói közül ketten emelkedtek ki eredményeikkel. Míg Gaál Dániel igazi allround atléta volt: úszott, kerékpározott, tornázott, győzelmeit is több sportágban aratta a környékbeli viadalokon, addig Szathmáry Tihamér pusztán „csak” vívott, de azt olyan ügyesen tette, hogy első vásárhelyi válogatott sportolóként a nemzetközi pástokon is kipróbálhatta tudását.

SZATHMÁRY TIHAMÉR, AZ ÖRÖKÖS KARDVÍVÓ BAJNOK

1869. március 1-jén született Hódmezővásárhelyen. Nemesi családjának gyökerei a Szatmár megyei Erdőszádára nyúlnak vissza, ahonnan ősei először Derekegyházra, majd Vásárhelyre költöztek. Elemi iskoláit már itt végezte, ezt követően az ev. ref. főgimnáziumban érettségizett 1886-ban. Jogi diplomáját Kecskeméten szerezte. Amikor 1888 tavasza meghozta a változást városunkban a testkultúra terén, a fiatal joghallgató az elsők között csatlakozott a március 31- én megalakult Hódmezővásárhelyi Torna és Vívó Egylethez. Gimnáziumi évei alatt kezdett el vívni, tudását Kecskeméten tökéletesítette tovább. Természetes volt, hogy az egyesület szervezéséből kiemelkedő részt vállaló Draskóczy Pál — aki a vívófoglalkozásokat is irányította - nem hagyta elkallódni tehetségét. A kezdeti felfokozott érdeklődés után azok maradtak az egyesület kötelékében, akik a sportolást komolyan gondolták. Szathmáry Tihaméron kívül a törzsgárdát Gaál Dániel, Török Zoltán, Faragó Sándor, Dékány Dezső, Mihajlovics Vladimír és Nováky Árpád alkották.

A környékünkön ebben az időszakban ritkák és ötlctszcrüek voltak a sporttalálkozók. A legrangosabbat a Szabadkai Torna Egylet rendezte minden év augusztusában Palicson. A Palicsi Játékok jelentősége, hangulata - mely ekkor élte virágkorát - nem volt hasonlítható egyetlen korabeli versenyhez sem. A vásárhelyiek 1888-tól indultak a küzdelmekben, Szathmáry Tihamér 1890-ben kapott első alkalommal meghívást Palicsra. Ekkor indult vívónk figyelemre méltó sorozata, aki kardvívásban 1892-ben már harmadik egymás követő győzelmét aratta (1890, 1891, 1892) és ezzel elnyerte a „Magyarország örökös kardvívó bajnoka” címet.1 Ez a megtiszteltetés az utóbbi tizenöt évben nem illetett meg vívót.

Vásárhely és Vidéke, 1890. aug. 7.

175