A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)
TANULMÁNYOK - BENKÓ LÁSZLÓ: Régi vásárhelyi mesterségek - A kelmefestő és vegytisztító (kitekintés a kékfestő mesterségre)
A húszas évek második felétől némi fellendülés volt a kelmefestésben és főleg a vegytisztításban, megjelentek a polgári viselet drágább anyagai és a belőlük készült ruhák. Ekkor határozták el, hogy egy nagy üzlethelyiséget bérelnek a Görögpalotában, ahol Margit vette fel a megrendeléseket, foglalkozott az emberekkel. Az üzletben hatalmas szekrények voltak, alul elhúzható ajtajú polcokkal, felül, az üvegajtók mögött, a festett vagy tisztított ruhák sorakoztak vállfákon. A szekrények előtt kiszolgálópult, rajta a békebeli csengetős pénztárgéppel, belgatükör és karosszékek. Vendégkörükbe tartoztak a városi tisztviselők, orvosok, ügyvédek, kereskedők, nagygazdák és családtagjaik. Ebből az időből való a máig megőrzött színes reklámtábla, a cégjelzéses papírtáska és az üveglapra festett színes mozireklám is. A festésre vagy tisztításra felvett ruhadarabokat kifutófiú vitte kiskocsival az üzletből a Könyves utcai műhelybe, a tisztákat pedig vissza vállfákon, a vállára vetett rúdon. A műhelyben a festést és tisztítást idősb Boros József, és az időközben felnőtt két fiú, míg a vasalást öt vasalóasszony állandó segítségével felesége végezte. Boros József tagja volt az Ipartestületnek, mint elöljárósági póttag tisztséget is vállalt. Időközben a háborúban szerzett szívbetegsége miatt hosszú évekig nem dolgozhatott, de amikor csak tehette, a műhelyben figyelte fiai munkáját. Idősb Boros József itt élte le élete nagyobbik részét, mégse tudott megbarátkozni a vásárhelyi parasztemberekkel, akik „mindig csak akkor (vagy akkor sem) hozták be mellényüket, felöltőjüket, kabátjukat, amikor az már csupa zsír volt”. Hatvanegy éves korában, 1943-ban halt meg, hátrahagyva egy tisztes munkával eltöltött életet, és megalapozva fiai és unokái jövőjét.17 A festőműhelyt özvegye és fiai viszik tovább. Boros Emil is a festő és tisztító szakmát tanulja ki és dolgozik a műhelyben, később azonban más pályára kerül. A nagyobbik fiú - akit a megkülönböztetés miatt id. Boros Józsefnek nevezünk - édesapja mesterségét folytatta. 1909-ben született Vásárhelyen, ott nőtt fel a festőműhely mellett, 13 évesen beállt édesapja mellé inasnak. A polgárit abbahagyja, és dolgozni kezd a családi műhelyben. 1931-től Budapesten egy jónevü fővárosi festő és tisztító céghez kerül tapasztalatszerzés végett, kitanulni az új festő- és tisztító eljárásokat. Különleges munkákat végez, például a falon lévő selyemtapéta tisztítását az akkori olasz nagykövetségen. Ennél a cégnél tisztították a Horthy család ruhadarabjait is. Ezután került vissza apja műhelyébe. 1935-ben Müller Annát vette feleségül, aki a híres vásárhelyi Müller Henrik bádogos mester leánya volt. 0 is beállt a vasalómühelybe dolgozni. Négy gyermekük született: Éva, Mária, József és Ilona. Az üzlet és a műhely tisztes megélhetést adott a család, és az alkalmazottak számára is. A háború közeledtével id. Boros Józsefet behívták katonának, 1941-ben részt vett a délvidéki bevonulásban. Édesapja halála után, 1943-tól édesanyja özvegyi jogán működött az üzlet és a műhely is. 17 FEJÉRVÁRY 1929. 354. 131
