A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)

TANULMÁNYOK - BENKÓ LÁSZLÓ: Régi vásárhelyi mesterségek - A kelmefestő és vegytisztító (kitekintés a kékfestő mesterségre)

végétől azonban új lendületet vett a szövő- és hímzőipar, amelyhez szükség volt az egyedi festésű fonalakra. A Háziipari Szövetkezet számára Paulik Sándor festi meg a gyapjúfonalak színmintáit, ő kísérletezi ki, az ezekhez használt festék receptúrákat, és ő festi haláláig a hímzőfonalakat, egyenletes minőségben. A vásárhelyi hímzést készítő asszonyok a mai napig ezeket a himzőfonalakat használják. Pontosan, szépen, szakértelemmel festette a himzőfonalakat 1995-ben, 81 éves korában bekövetkezett haláláig. Családja máig őrzi nemcsak emlékét, hanem számtalan saját fonalfestő színmintáit és az általa használt festék receptúrákat is.16 A 20. század elején kezdett terjedni a házi hímzés. Itt említjük meg id. és iff. Bokody István hímzőminta- és monogramkészítő nevét, akinek fennmaradt néhány fába rakott, rézlemezes mintanyomója. Műhelyéről sajnos nem sikerült részleteket megtudni. A hímző-mintaelőnyomók közül legtovább Szilágyi Jolán működött a Szent Antal utcában.

Boros kelmefestő és vegytisztító műhely

Egy ritka, kihalófélben lévő szakma életébe enged bepillantást az idősebb Boros József által alapított műhely története, amely 2007-ben volt százéves. A családról és a mesterségről a szakmát hatvannyolc évesen is művelő ifj. Boros József beszélt. A családi hagyomány szerint a ma is élő Boros József üknagyapja szentesi takácsmester volt, aki fiát Békés-Gyulára adta - az akkoriban az Alföldön egyre népszerűbb - kékfestőinasnak. Kitanulva a mesterséget, az Arad vármegyei Kisjenőben nyitott önálló kékfestőműhelyt. Az 1882-ben - még Gyulán - megszületett idősb Boros Józsefet apja szintén kékfestőnek adta. 1889-ben szabadult fel és segédként először Orosházán dolgozott, majd 1902-ben, az akkor már ismert vásárhelyi kékfestő mesterhez, Dobos Bálinthoz került. Majd elindult megismerni a kor új festési és tisztítási eljárásait. Kassán, ezután Pesten a Kovald-gyárban, majd Győrben szerzett tapasztalatokat a tisztítás és festés területén. Győrben ismerkedett meg későbbi feleségével, Simon Mariskával. Vásárhelyen telepednek le, és itt nyitnak kelmefestő és vegytisztító műhelyet. 1907- ben költöztek ide, összeházasodtak és megnyitották üzletüket a Szegfű utca elején, Kis Bertalan házában. Ide került felesége nővére, Margit is, aki szintén a műhelyben dolgozott. Megszületett két fiuk, József és Emil. Még a háború előtti évben, 1913-ban megvették a Könyves u. 10. számú kis házat, amelyet a háború után idősb Boros József épített fel 1922—29-ig. A ma is álló polgári házhoz korszerű festő- és tisztítóműhelyt épített. 1914-ben az elsők között vonult be, és kikerült az orosz frontra, majd három év kemény szibériai fogság után, 1918 májusában jött haza. Ezalatt a műhelyt felesége, annak nővére és az időközben lányaihoz költöző édesanyjuk működtették sikeresen.

16 Özv. Paulik Sándorné visszaemlékezése; FELLETAR Béla: Színes fonalak gyásza = Reggeli Délvilág, 1995. dec. 29.

130