A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)
TANULMÁNYOK - BENKÓ LÁSZLÓ: Régi vásárhelyi mesterségek - A kelmefestő és vegytisztító (kitekintés a kékfestő mesterségre)
sára. A festőházat ill. műhelyet legtöbbször folyóvizek, helyi viszonylatban bővizű vízállások, erek mellé telepítették. A „fekete konyhában”, amelynek belső falai szürkére vagy feketére voltak festve a füst és a festőanyagok miatt, réz és cinüstös katlanok, fa- és cementkádak sorakoztak. A nyersvászon anyagokat szódás vízben alaposan kifőzték, hogy minden keményítő-, festék- és szennyfoltot eltávolítsanak. Ezután egy egységes, de gyenge keményítős meleg oldatba mártották, majd innen nyári udvari szárítóra, télen a műhely belső szárítóira kerültek a végvásznak. A megszáradt vásznakat nagy mángorlóra tették, amelyek ló erejével vagy emberi munkával működtek, ezzel simították újra. A szakma hanyatlása előtt megjelentek a gőzgépes mángorlók is. Fa-, vas-, ill. rézmozsarakban törték, finomították a különböző sókat és festékeket, majd felfőzték. Ezután következett a mintázás (tarkázás); a mintázó dúcokat meleg, viaszos anyagba mártották, és gondos mozdulattal a sima asztalon lévő vászonra nyomták. Amikor a végvászon tele lett a mintával, még rövid ideig szárították, és ezután kerültek a forró festőiébe, más néven a csávába. Mind a mintázó anyagok, mind a festőcsávák összetételét a festőcéhek szigorúan titokban tartották, összetételük azonban nem sokban különbözött egymástól.9 A legelső kékfestő dúcok fába faragott mintákkal készültek.10 * Később a faalapra szegecselt ill. rézlemezes berakással finomabb és változatosabb mintákat készítettek. Húsz-harminc perces festődés után a vásznakat kiemelik a csávából, és a levegővel érintkezve történik a látványos színeződés. A frissen festett kelme a festőiéből kiemelve sárgászöld színű, rövid idő múlva először sötétzölddé, majd világoskékké változik. Ha sötétebb színárnyalatot szeretnének elérni, akkor még egyszer (vagy többször) visszaengedik a vásznat a csávába. A megfestett végvásznakat lécsorra kiterítik, megszárítják, ezután a feketekonyhában, a savas fürdőben a mintázó anyagot lemaratják, így előtűnnek a mintázatok a kék alapon. Ezek után kétszer öblítik tiszta vízben, majd keményítik és megszárítják a vásznakat. Végül fényesre mángorolják a drágább vásznakat és selymeket, de készültek olcsóbb durva, fakó kékfestő posztók is." A végvásznak mintái rendkívül változatosak voltak, készült pöttyös, virágos, leveles-virágos, csillagos, szegélyezett mintákkal. A minták, mintázatok kékfestőkként változtak. A festett, mintázott végvásznak mellett készültek viseletkiegészítő darabok is: kötények, fejkendők, nagykendők (vállkendők), zsebkendők, asztalterítők stb. A kisebb kékfestőmühelyek egyedi mintájú és monogra- mos jegykendőket, ajándékdarabokat is készítettek.12 Az Altoldön későn kialakuló kékfestő ipart a 19-20. század fordulójára elérte az iparosodás és a kereskedelem fejlődésével a hanyatlás. A vasutak kiépülésével nagy mennyiségű, elérhető árú hazai és külföldi textília jutott el vidékünkre is. A kis festőműhelyeknek választaniuk kellett: vagy lassan beszüntetik a vá9 DOMONKOS 1981.40-44. 10 Csongrád megye népművészete 532-534. sz. képek. " DOMONKOS 1981.46-50. 12 Uo. 74-76. 128
