A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)

TANULMÁNYOK - MARGITTÁ! LINDA: A gazdasági „őrségváltás” élén - A Baross Szövetség működése Hódmezővásárhelyen 1938-1944

többek között a Baross Szövetség szervezeteit is, hogy a kereskedés képesítéshez kötéséről és kereskedők személyzetéről szóló törvénytervezettel kapcsolatban tegyék meg észrevételeiket. A vásárhelyi Baross válaszlevelében kifejtette hogy milyen kiegészítéseket - többnyire a zsidók jogfosztására irányuló milyen újabb ötleteket - javasol: eszerint például a törvény hatályba lépésének napjától zsidó ne kaphasson semmiféle kereskedésre jogosító iparigazolványt, semmilyen vállalatnál ne lehessen üzletvezető, ne kaphasson segédlevelet. Egyúttal a Szövetség sajnálattal állapította meg, hogy „a törvénytervezet a magyaros és keresztény szellemet majdnem teljesen nélkülözi”, továbbá sürgette, hogy a törvény azonnal tisztázza a zsidónak tekintendők vagy azok keresztény házastársainak iparengedélyét, „mert tovább nem tűrhető, hogy ezek a nemzet testén élősködő paraziták [sic!] a jövőben is szerepelhessenek bármilyen formában is a kereskedelem területén”. A Baross megküldte véleménynyilvánításra a javaslataival kiegészített törvénytervezetet a MK1E helyi szervezetének is. A MKIE annyit tett hozzá, hogy a keresztény kereskedők tőkehiányát megoldandó, a zsidó kereskedéseket és azok árukészleteit nemzeti önállósítási kölcsönként juttassák szakképzett kereskedő alkalmazottaknak, akiknek életképessége, ezáltal pedig az „új kereskedelem” elindítása biztosítva lenne. A volt zsidó tulajdonos pedig állampapírokban megkapná elkobzott javainak ellenértékét.76

A vásárhelyi Baross nem volt egyedül azzal a véleményével, hogy a hatályban lévő antiszemita rendelkezések még mindig túlságosan nagy teret hagynak a zsidóknak a gazdasági érvényesülésre. 1942 decemberében, nem sokkal azután, hogy a negyedik zsidótörvényként elhíresült 1942. évi XV. te. megfosztotta a zsidókat földbirtokaiktól,77 a Zalavármegyei Baross Szervezetek Szövetsége nagykanizsai országos nagygyűlésén - ahol jelen volt és felszólalt az országos elnök, llovszky János is - határozatot hozott, melyben kérte a komiányzatot, hogy „miután a földtulajdon keretében erős kézzel rendet teremtett”, hasonlóan járjon el az ország területén lévő összes zsidó, vagy zsidó érdekeltségű gyárakkal, bankokkal, vállalatokkal, bányákkal szemben, hiszen - szerintük - semmivel sem kevésbé fontos ezen területek megszabadítása sem „a zsidók uralmától, ahol ma is még szinte korlátlanul grasszálhatnak”. Ennek fényében indítványozták, hogy a kormány zárolja a bútor- és építési anyag-kereskedelmet, valamint a porcelán-, fém-, ékszer- és aranyipart, továbbá, hogy azonnali hatállyal távolítsák el a vezető állásokban lévő összes zsidót, félzsidót, és azokról sem feledkeztek meg, akinek a felesége zsidó.78

76 Uo. 41/1945.

77 Erről bővebben ld. pl. CSŐSZ László: Földreform és fajvédelem = A holokauszt Magyarországon európai perspektívában. Szerk. MOLNÁR Judit. Budapest, 2005. 176-192. A zsidóellenes foldbirtokpolitikai intézkedések helyi végrehajtásáról Id. MARGITTAI Linda: „...ebben is legelsők vagyunk tehát az egész országban.” Földbirtokpolitikai rendelkezések végrehajtása Hódmezővásárhelyen 1939-1944. (Szakdolgozat, SZTE) Szeged, 2009. (A továbbiakban: MARGITTAI 2009.)

78 NÉMETH László - PAKSY Zoltán: Együttélés és kirekesztés. Zsidók Zala megye társadalmá- 104