A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2008 (Hódmezővásárhely, 2009)

ADATTÁR - FRANCISZTINÉ MOLNÁR ERZSÉBET: Hódmezővásárhely belterületén működő elemi nép- és általános iskolák az 1800-as évektől 2006-ig - 1. rész

ezért a városi hatóságot arra kérték, hogy a földszinten délelőttönként üresen álló iparos tanonciskola termeit használhassák. Kérésüket teljesítették, így az első és a második osztály egymást váltva félnapos beosztással foglalkozott, a többi osztályban egész nap folyt a tanítás. Az osztálytanítók felmenő rendszerben tanítottak.16

1923-ban a községi jellegű általános ismétlőiskolákat beszüntették, valamennyi belterületi állami intézmény mellé gazdasági irányú továbbképző ismétlőiskolát állítottak. Ekkor a 329 mindennapi növendék mellett 171 továbbképző, gazdasági irányú ismétlőiskolás iratkozott be. A gyakorlathoz szükséges földterületet a Práterban kapták. Ettől a tanévtől kezdve a tanítóktól a lelkészek vették át a hitoktatást, akiket az állam nevezett ki. A többi iskolából is idejártak azok a gyermekek, akik nem felekezetűknek megfelelő intézményben tanultak.

Ebben az épületben helyezték el valamennyi állami iskola tanítóinak központi könyvtárát, amelyet 1907-ben alapítottak. Ezekben az években egész napos tanítás folyt (reggel 8-tól du. 4 óráig), továbbra is felmenő rendszerben tanítottak 1-6. osztályig.

1929-ben beindították az elemi népiskola 7. osztályát.

Ebben az intézményben működött Hódmezővásárhely Thj. Város Iskolán Kívüli Népművelési Bizottsága Csókán Pál tanító közreműködésével, amelynek egyik célja az analfabétizmus felszámolása volt.

1933/34-ben 5 tanteremben 310 mindennapos és 78 ismétlős növendéket oktatott 6 pedagógus. Mivel a tantermek száma továbbra is kevésnek bizonyult, két osztály (I—n.) váltakozva, félnapos beosztással tanult. A hittan- és kézimunkaórákat, az énekkari, a szakköri, valamint a vöröskeresztes foglalkozásokat, szinte lehetetlen volt megtartani, ezért két tantermet kértek az iparos tanoncoktól.17

1935-ben a város engedélyével az Iparostanonc Iskola kistermét kapták meg hatodik tanteremnek. Ettől kezdve minden teremben egyhuzamos (délelőtti) tanítás folyt. E tanévben Oehlerné Korbai Auguszta német nyelv tanítására kért és kapott engedélyt.

A tanítók minden növendéküknél környezettanulmányt végeztek, és a tapasztalatokról írásban számoltak be.18

Vécsy Elemér több funkciót látott el, igazgató, körzeti iskolafelügyelő és népművelési titkár volt egyszemélyben.19 Az 1937/38-as tanévben eredeti vásárhelyi hímzéssel iskolazászlót készítettek. A nagyobb ünnepélyeket az Iparegylet dísztermében tartották. A tantermek száma az 1940-es évek elején sem változott. A hitoktatást az irodahelyiségekben tartották. A 7-8. osztály 30 növendéke a 41 m2-es szertárhelyiségben tanult. A tanítási idő egy részét a szabadban töltötték, 1—2 órás, fél, valamint egész napos kirándulásokat szerveztek a múzeumba, a kisiparos műhelyekbe, az üzletekbe, az anyakönyv-, valamint a telekkönyvvezetőkhöz, a majolikatelepre, a katonakórházba.20

1943/44-ben a 6 tanteremben nyolc osztály működött 253 növendékkel, akik közül 206 tanuló tudta csak befizetni a behatási díjat, 47 tanuló szegénységét hatósági bizonyítvánnyal igazolta. 1944-ben a német véderő Kriegs Lazaret 2/541. sz. hadikórháza az épületet teljes egészében igénybe vette. A meglévő ingóságokat a Damjanich utcai iskola

16 Uo. 74/1924.

17 Uo. 112/1934.

18 Uo. 94/1937.

19 Uo. 115/1937.

20 Uo. 200/1942; 86/1943. 298