A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2008 (Hódmezővásárhely, 2009)

ADATTÁR - FRANCISZTINÉ MOLNÁR ERZSÉBET: Hódmezővásárhely belterületén működő elemi nép- és általános iskolák az 1800-as évektől 2006-ig - 1. rész

ellátott, 4-500 személyt befogadó tornateremre is. A meglévő iskolát a következőképpen jellemezte: Az összes helyiségnek tanítási és iskola egészségügyi szempontból súlyos hátránya, hogy valamennyi északi fekvésű: összes ablaka, a két szélső terem oldalablakait kivéve, északra nyílnak. Emiatt a szigeteletlen falú tantermek napfényt sohase kapnak, hidegek, nyirkos levegőjűek, és sötétek. A tantermekben a tanítás a gyermekekre nézve szemrontó, még az őszi és tavaszi délelőtti órákban is, téli vagy borús délutánokon pedig csak mesterséges világítás mellett lenne lehetséges. A túlnyomórészt rossz szociális körülmények között élő, gyenge ruházatú növendékek megfázásának veszélye is állandóan fennáll. Ezzel szemben az iskolatermek folyosói vannak verőfényes déli oldalon. Ivóvizet adó kút nincs az iskolatelepen. Az udvaron lévő húzós kút szennyezett vizét csak a takarításhoz lehet felhasználni. Dobozi András még sok szempontot sorolt fel, amely mind az iskolabővítés mellett szólt.6

Az 1948/49-es tanévben az 5 tanteremben már 7 osztályt indítottak, 7 nevelővel. A tantermek nagysága 57, 60-60, 63, 64 m2, a nevelői szoba 20 m2 nagyságú volt.7

Az első ötéves tervben szerepelt ugyan a Lévai utcai iskola fejlesztése és a Deák Ferenc utcán lévő osztályok áthelyezése, de évekig nem történt semmi. Egyre több felső tagozatos tanulónak kellett több kilométer távolságra járni, ezért már nem lehetett az iskolabővítést halogatni. 1954-ben végre a Szék utca felől felépítették az emeletes iskolát. 1956-ban vették fel a Szántó Kovács János nevet. Biczó János ezután már csak ennek az egy (önállósodott) iskolának volt az igazgatója.

Az 1956/57-es tanévben a 477 növendéket 17 tanulócsoportban 26 nevelő oktatta. 1957-ben Czuczi Istvánt bízták meg az igazgatói teendőkkel. Ebben az évben Magyar Géza tanár a Kincses-telepen sportpályát létesített, és ekkor sikerült az iskolának Márté- lyon egy táborhelyet szerezni. Bozsér Áron igazgató-helyettes édesapja elbeszéléséből tudta meg, hogy egy távoli rokonuk, Szűcs József 1938-ban a mindenkori ifjúsági szervezetre hagyott 400 öl szilvást, amelyet a Polgári Fiúiskola cserkészcsapata használt, sőt egy kis házat is építettek rá. 1945 után az erdészet foglalta el a területet, és munkásszállásnak használták az épületet. 1957-ben Bozsér Áron az illetékesek segítségével az iskola részére visszaszerezte a területet. Nem az eredetit kapták meg, hanem a mellette lévő ún. Kovács-féle egy nagy szoba-konyhás, fél padlásszobás tanyát. Három évig használták a városi úttörőcsapattal együtt, majd átadták az úttörőszövetségnek. Hamarosan megkapták a mellettük lévő kiserdőt, később a tábor a KISZ tulajdonába került. így született meg a Mártélyi Úttörő- és KISZ-tábor, amely ma már Képzőművész Táborként ismeretes.

1961-ben 8 tanulócsoportban ipari jellegű politechnikai oktatás folyt. A szükséges politechnikai termet a Hajnal utcai telepen alakították ki, és értékes gépeket vásárolhattak: szalagfűrészt, szalagfűrész-hegesztőt, kézi fúrógépet, varrógépet. Rendelkeztek keskenyfilmvetítő géppel is.

Az 1963/64-es tanévben a 602 tanulóból 597 főt osztályoztak le, tanulmányi átlaguk 3,58 volt. 1964-ben Bozsér Áront bízták meg az iskolavezetéssel, irányítása és áldásos tevékenysége alatt nagyot fejlődött az iskola. A tanulólétszám folyamatos növekedése miatt megvették Török Pálné szomszédos házát, ahová a bővítést tervezték.

6 Uo. 642/1947.

7 Uo. Hódmezővásárhely Városi Tanács V. B. építési, közlekedési, községgazdálkodási szakigazgatási szervének iratai, 1223-4/1950.

292