A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2008 (Hódmezővásárhely, 2009)

ADATTÁR - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: Hódmezővásárhely időjárása 1921 és 1948 között - Szemelvények a helyi sajtó híreiből

Május 8-án este régen látott heves ziva­tar volt. Mennydörgés kíséretében szakadt az eső, mintha dézsából öntenék. Helyen­ként felhőszakadássá nőtt a vihar tonibolá- sa. A vihar átvonult Kutason, és ment Orosháza felé. Egy kutasi szemtanú leírá­sa szerint: „a sötét égbolt egy láng lett. Borzalmas látvány volt. Ömlött a víz, sírtak a fák. Csoda, hogy nem tett más kárt, csupán a falutól északra épülő két tanya tetejéről söpörte le a cserepek egy részét.” Május 15-én fél hat körül csúnya felleg jelent meg Kutason. Az emberek sejtették, hogy mit rejt a felhő belseje. A rém jég­felhő volt. Szerencsére aprószemű jeget hintett. Legnagyobb kárt a Kutasi útfélen tette. 1500 méteres síkban vonult a Puszta felé. Volt jég Darvason, és egy kevés Farkiréten. Július 24-én olyan rekkenő hőség sza­kadt a városra, amilyet évtizedek óta nem tapasztaltak. Nem enyhítette a feltámadt szél sem, mely 9 óra tájban szinte tépte a fákat. Szeptember 7-én a reggeli hőséget és borongást estére a vihar jelei váltották fel. Az égen körös-körül lobogni kezdett a villám fénye, s megérkezett az égi háború előfutára, a szél. Fél nyolc felé megered­tek az ég esőcsatornái. Szeptember 21-én Kenéz Lajos kútvöl­gyi tanyáján teljes pompájával újra nyitott a fehér orgona. Valóságos bokrétát csinált a tanyai avar fölött. Az öregek szerint ez a hosszú, szép ősz jele. Október 1-jén Juhász János Csomorkányi utca 36. sz. házának udvarán a nyáron lehervadt orgona fái újra rügyez­ni kezdtek, és új leveleket hoztak. 30-án reggel a ház lakói azt látták, hogy virágba szökött minden orgonabokor. Gyönyörű szép piros füzérek virítanak az orgonafán. Október 2-án Hős Nagy Kálmán Szen­tesi utcai háza udvarán a kopasz, lombja 274 tépett diófa újra rügyezni kezdett. Kihaj­tott, s két nap óta haragoszöld színben pompázik. November 23-án a Vásárhelyen átvonu­ló ciklon óriási károkat okozott. Sok he­lyen megszaggatta a tanyák tetejét, kidön­tötte a kerítéseket, leszedte a cserepet és tövestől csavarta ki a fákat. 1931. január 10-én a vásárhelyi határ vastag hóterítőt kapott. Gazdák szerint a legjobb időben érkezett, mivel a vetések sokat sínylődtek a változó időjárás miatt. Most az lenne a kívánatos, ha a hótakaró nem tűnne el egyhamar, legalább február végéig megmaradna. A hőmérséklet 0 fok alatt van. Május 20-án Szőrháton 3—4 óra között jég pusztított. Június 2-án egész nap sötét felhők kó­vályogtak a város felett. Délután Hatron­gyos felett volt egy sötét felleg, mely estig az egész határt bekóborolta. Öt óra tájban Újváros kapott belőle záport, a Csomorkányi és a Makai út köze. Körtvélyesen és Mártélyon olyan zápor volt, ami felért egy felhőszakadással. Az egyik gazdálkodó így látta: „közel vagyok már a 80 esztendőhöz, de ilyen esőt még a földem nem kapott. Nemcsak a búza, hanem az árpa is, sőt a kukorica levelei is lefeküdtek. Sok helyen még este is sík viz állt. Lapos helyeken pedig a kocsi agyáig ért a habarcs.” Július 3-án du. 2 órakor a Pusztaszélen egy keskeny pásztában galambtojás nagy­ságújég esett. Innen Sámson felé vonult. Szeptember 1-jén a kútvölgyi éren vé­gig, s a Puszta egy részén óriási jégverés pusztított. Kb. du. 4 órakor indult az égi- háború, s a záport hamarosan mogyoró nagyságú jégdarabok váltották fel. Mint­egy háromnegyed órán át tartott a jégeső, tönkretéve a kukoricát. A gyümölcsösök-

Next

/
Thumbnails
Contents