A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2008 (Hódmezővásárhely, 2009)
TANULMÁNYOK - BARACS GABRIELLA: Hódmezővásárhely mezőgazdasága 1949-1956
A gépállomások munkáján, a traktorok rendszeres karbantartásán, a határidők pontos betartásán nagyok sok múlt. Ezért a gazdaságpolitika egyik érzékeny pontját jelentették a gépállomások, hisz sok esetben munkaerőhiány, sokszor pedig alkatrészhiány gátolta a tevékenységüket. A hódmezővásárhelyi szövetkezetek viszonya a Gépállomáshoz eléggé különböző volt. Két véglettel lehetett találkozni az ötvenes évek elején a vásárhelyi tsz-ekben, egy részük nem kötött szerződést a Gépállomással, vagy ha kötött, akadályozta annak megvalósulását. Pl. a Dózsa tsz-ben 1952 augusztusában az elnök minden áron le akarta állítani a kombájnt azzal az indoklással, hogy nem jól dolgozik. Saját erejükből akarták levágni a gabonát, hogy ne kelljen a termésből a Gépállomásnak fizetni. A másik véglet az volt, hogy a gépre vártak és nem akarták megkezdeni az aratást. A Lenin tsz-ben a párttitkár a számára kijelölt területen hozzáfogott kiskaszával aratni. A tagok ezért ki akarták közösíteni, s azt mondták, a párttitkár ellensége a gépnek, mert nem várja meg azok megérkezését. 1956 szeptemberében 17 csoportból 159 tag jelentette be kilépését, különösen az új termelőszövetkezetekből (Új Elet, Viharsarok, Petőfi). Különösen rossz még a hangulat azokban a szövetkezetekben, ahol az egy tagra jutó földterület olyan nagy, hogy annak megművelése nincs biztosítva. Ilyenek az Alkotmány (1 tagra jutó földterület 57 kh), Csapajev (41 kh), Sallai (20 kh) Kossuth és Szabadság termelőszövetkezetek. A termelőszövetkezeti tagok kilépési kérelmeiből kitűnik, hogy a termelőszövetkezetek egy része a parasztságra nehezedő gazdasági nyomás hatására jött létre. Különösen nagy megterhelés nehezedett az egyéni parasztságra 1952-ben, amikor a beszolgáltatást nem tudták teljesíteni, s egy részüknek kenyérgabona és vetőmag sem maradt. A kivezető utat számukra a termelőszövetkezet jelentette, ahová belépve hátralékaikat elengedték. Belépők abban is reménykedtek, hogy az állam gondoskodni fog ellátásukról. Az ilyen gazdasági kényszer hatására alakult szövetkezetből léptek ki zömmel a tagok, elsősorban középparasztok. A pártszervezetek és a tanács politikai munkájának hatására azonban a tagok egy része visszavonta kilépési szándékát. A Városi Tanács VB 1953. október 1-jei jelentése szerint a város termelőszövetkezeteiből 163 tag szándékozott kilépni, azonban 22 visszakérte kilépési nyilatkozatát, illetve szóban bejelentette, hogy nem hagyja el a termelőszövetkezetet. 1955-ben hét termelőszövetkezetből kizártak 20 családot 22 taggal.11 1956 őszén a város területén 12 tsz és 1 tszcs kapta meg a tagosítási engedélyt. Az állami gazdaságok Az állami tulajdon arra szolgált, hogy kézben tartsa a szövetkezeteket. Részben az állami befolyást erősítették az állami gazdaságok is. Ezek a földreform után 11 CSMLHL VBjkv. 1950. 177
