A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2008 (Hódmezővásárhely, 2009)
TANULMÁNYOK - BARACS GABRIELLA: Hódmezővásárhely mezőgazdasága 1949-1956
mány volt, csak kis javítóműhely, ahol Szabó Péter és Szűcs Sándor vásárhelyi géplakatosok a szövetkezet megbízásából előbb a munkahelyet alakították ki, majd javítani kezdték az újgazdák gépeit, szerszámait. Itt ebben a javítóműhelyben készítették fel a cséplő- és aratógépeket a nyári nagy munkákra. Még el sem jutott a Földműves Szövetkezet kérelme Budapestre a Földművelésügyi Minisztériumba, hogy támogassák a végleges vásárhelyi gép- és traktorállomás tervének megvalósítását, amikor Csongrád megyébe érkezett a minisztérium gépszolgálatának küldötte, hogy előkészítse az állami traktorállomások létesítését. A hároméves terv keretében öt traktorállomást létesítettek (Felgyőn, Hantházán, Derekegyházán, Árpádhalmon és Hódmezővásárhelyen). A parasztembereken könnyített az állam, hogy a gépállomások közreműködésével gépeket adott. A 70. magyar traktorállomásként 1948. október közepén avatták fel a hódmezővásárhelyit. A gépállomás 1949 júliusában 20 db traktorral rendelkezett. 1950 januárjában ide költözött az AMG megyei gépjavító műhelye. Hat emberrel kezdett dolgozni, ez a létszám 60 főre emelkedett az év végére. A Gépállomás a tavaszi tervét nem tudta teljesíteni, mert sok üresjárat és emelkedő üzemanyagfogyasztás jellemezte a munkát. Nem tudták szerződéskötéssel biztosítani a területet.8 Augusztusban megkezdődött a női traktoristák toborzása. A Gépállomás 20 lánnyal és asszonnyal kötött szerződést. Országos jelenség volt, hogy sok olyan iparágban alkalmaztak nőket, ahol addig kizárólag férfiak dolgoztak. Kevés volt a munkaerő, s így nagyarányú propagandát fejtettek ki országos szinten. 1953-ban született meg a minisztertanács határozata a gépállomások munkájának javításáért.9 1953. március 1-től egyszerűbb normarendszert alkalmaztak. Célul tűzték ki:- a rendszeres javítást, karbantartást,- traktorvezetői jogosítvány (munkavédelem) megszerzését,- a munkaszervezet megszilárdítását. A vásárhelyi Gépállomás gépei rossz állapotban voltak, egy részük állandó javítás alatt volt, előfordult, hogy egy gép egy hét alatt mindössze másfél napot szántott, a többi időben javításra várt. Nagyon fontos kérdés volt a gépállomások munkája, mert országos és megyei fórumokon állandóan a napirenden szerepelt. A Tiszántúl egyik mintagépál- lomásává szerették volna fejleszteni 1954-ben a vásárhelyi Gépállomást.10 A lehetőség 1953 végén kezdődött, amikor új helyre, a Rárósi út mellé költöztek. Nagy szerelőcsarnokot építettek, melyben kovács-, szerelő-, asztalosműhelyek, hegesztőhelyiség, raktárak, műszaki vezető helyiségek voltak. 7 traktorbrigád, 26 traktorvezető dolgozott itt. 8 Viharsarok, 1951. máj. 10. 9Uo. 1953. jan. 25. 10 Uo. 1953. ápr. 22. 176
