A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2008 (Hódmezővásárhely, 2009)

TANULMÁNYOK - MAKÓ IMRE: Vásárhelyi katonák a második világháborúban és a város embervesztesége

őket, hogy jelentkezzenek a Vörös Hadsereg oldalán a Németország elleni harcra, végül azonban hadifogolyként a Szovjetunióban kötöttek ki.31

Miközben északról fokozott erőkkel támadtak a 4. Ukrán Front csapatai, délen az Erdélyben előnyomuló és a debreceni páncéloscsatát megnyert szovjet erők elérték a Tiszát. A kritikussá vált helyzetben az 1. hadsereg fokozatosan kiüríteni kényszerült a Kárpátok legerősebben kiépített erődvonalát. A vásárhelyi zászlóalj október 22-től Szolyva irányába hátrált. Hadosztálya halogató védelemmel, állandó harcban vonult vissza Ungvár felé a szinte minden irányból támadó ellenség elől. Ezredparancsnokuk, Szász Ferenc ezredes október 27-én éjjel törzse élén átállt a szovjetekhez. A lényegesen lerövidített arcvonal a Zemplén hegység keleti oldalában időlegesen megszilárdult, a veszteségek azonban óriásiak voltak. A 9. gyalogezred a szeptember 28-a óta folyó harcok folyamán létszámban 75, felszerelésben pedig 100%-os veszteséget szenvedett.32

A regisztrált veszteségek nem csupán a harci cselekményekből következtek. Az értelmetlenné vált háborúban demoralizálódó csapatoknál egyre nagyobb arányokat öltött az átállások, de még inkább a szökések száma. A Kárpátokba felvonult 1. hadsereg katonatömegei a kezdetektől fogva nem a végső győzelem tudatában harcoltak. A félhivatalosan terjesztett, s meggyőzőnek ható propaganda szerint is a „bolsevik rém” feltartóztatása volt a feladatuk, míg az angolamerikai csapatok el nem érik az országot, amikor szembe fordulhatnak a megszálló németekkel. A szövetségesek Balkánon várt partraszállása azonban elmaradt, és ehelyett - mint arról a hozzájuk szűrve eljutott hírekből értesülhettek - lakóhelyük is hadműveleti területté változott: Makó, Vásárhely, Szeged elesett.

Az ezrednek a hadosztálytörzzsel együtt egy zászlóaljnyi erőre zsugorodott maradványait az ungvári 24. gyaloghadosztályba sorolták be. E zászlóalj a nyíregyházi 12. maradék zászlóaljjal november 22-én végrehajtott támadásban, rendkívül véres harcban Kenézlőnél visszaverte a Tiszán átkelt és hídfőt alkotó román-szovjet erőket. A területet a honvédek négy napig tartották, míg az északi szomszédok visszavonulása folytán a Bodrogközt, a Tisza védvonalát egészen a Bodrogig fel nem kellett adni. Olaszliszkán foglaltak állást és itt voltak december 13-ig. Amikor az Alföldről előnyomuló 2. Ukrán Front már hátbatámadással fenyegette az 1. magyar hadsereget, csapatait Szlovákiába vonták vissza. Mire a zászlóalj leért a Hemád völgyébe, az oroszok már előttük voltak és az állomány fele fogságba esett.33 Karácsonykor Rozsnyónál alakították ki új állásaikat. Egy hónap sem telt el, és a Dunántúlon kedvezőtlenül alakuló hadi helyzet miatt a Tátra alatt Zólyom térségébe vonultak vissza, mialatt halogató harcokat folytattak a nyomukban haladó, főként román erőkkel. A visszavonuló, menekülő alakulatokat Stubnyafürdőnél gyűjtötték össze, és a hadosztály egy része itt április 6-7-e között fegyverestől átállt. Visszaemlékezés szerint az erősen leromlott,

31 CSML HL Vh. áld. ír. gyűjt. Lénárt Mihály nyilatkozata, 1947.

32 KANYÓ Ferenc 1996. 125.

33 Tóth Mihály (Mindszent) visszaemlékezése. Közli: BODRITS-MARTON 1994. 95.

135