A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2008 (Hódmezővásárhely, 2009)

TANULMÁNYOK - MAKÓ IMRE: Vásárhelyi katonák a második világháborúban és a város embervesztesége

éhező, fagyoskodó legénység sírva-nevetve fogadta a bejelentést. Parancsnokuk azzal tudta meggyőzni őket, hogy nem kerülnek hadifogságba, átveszi őket a szerveződő demokratikus hadsereg. Az ígéretet ezúttal betartották, és a honvédeket Kiskunfélegyházán keresztül Hajmáskérre irányították.34 A hadosztály zöme a háború végén a Cseh-Morva Protektorátus területén tette le a fegyvert.

Az új magyar hadsereg 14. honvéd gyalogezredének II. zászlóaljában 448 vásárhelyi katona szolgált Hajmáskéren. A zászlóalj személyi állományát az átálltak mellett a lakóhelyükön önként jelentkezők adták, Dálnoki Miklós Béla miniszterelnök és Vörös János honvédelmi miniszter felhívására a vásárhelyi városházán már 1945. február 1-jén megindult a toborzás.35 Harcba vetésükre azonban nem került sor, a háború végét Hajmáskéren érték meg.

A 9/111. pótzászlóalj

Az 1944. júliusi mozgósítások után a maradék hadkötelesek behívásával hadtestenként egy-egy tábori póthadosztályt állítottak fel. A 9/III. tábori pótzászlóalj a vásárhelyi laktanyában alakult meg hátországi feladattal, szervezete és fegyverzete is csak erre tette alkalmassá. Személyi állománya zömében a keleti frontot megjárt emberekből állt, többségében a makói járásból, kisebb részben Vásárhelyről. Parancsnoka Csemohorszky László alezredes lett. A zászlóalj augusztus 20-án Algyőre menetelt, onnan vasúton Zala megye területére szállították, hogy esetleges szabotázscselekmények ellen védelmezze a lispei olajvidék létesítményeit. A járőrözéssel, őrszemek állításával eltelt, eseménytelen szeptembert követően a honvédeket Baja védelmére rendelték. Október 20-án a szovjetek rajtaütésszerűen betörtek a városba, mire a gyenge védelem visszahúzódott és átkelt a Dunán. Már ekkor sokan elhagyták alakulatukat és elindultak haza.36

A 3. hadsereg parancsnokság alárendeltségébe került póthadosztályt október 25-én átirányították a Duna-Tisza közére. A Szekszárdon dunántúli legénységgel feltöltött zászlóaljat Kalocsáról Kecskemétre szállították, és más magyar alakulatokkal hátrált Nagykőrös-Cegléd-Ceglédbercelig. Innen szórványos tüzérségi tűzben Jászberényig, majd Hevesre vonult vissza. Átány és Kömlő után, ahol két nap aknavetőtűzben és utcai harcban telt el, a lényegesen megfogyatkozott, szétvert alosztály levált a német páncélgránátos egységtől, ahová utóbb osztották be, és faluról-falura vonult vissza. Az alig 3 tisztet és 73 főnyi legény34 CSML HL Vh. eml.biz. ir. Gregus István és Görbe Bálint visszaemlékezései, 1990.; UNGVÁRY Krisztián 2005. 496.

35 CSML HL Vh. áld. ir. gyűjt. A 14/11. zászlóalj névjegyzéke (Tóth Imre tart. hadnagy ajándéka); Vásárhely Népe, 1945. febr. 1.

36 CSML HL Vh. eml.biz. ir. Tóth Imre visszaemlékezése, 1992. Közli: A második világháború és a fasizmus hódmezővásárhelyi áldozatai. Kiegészítő kötet. Szerk. KATONA Lajos - MAKÓ Imre. Hódmezővásárhely, 1993. 11-12.

136