A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2008 (Hódmezővásárhely, 2009)

TANULMÁNYOK - MAKÓ IMRE: Vásárhelyi katonák a második világháborúban és a város embervesztesége

39/III. zászlóaljat, amely egy hadra kelt hasonló alakulatnak a felét tette ki, a 9. gyalogezred három zászlóaljából Vásárhelyen állították össze.13

Az alakulat Erényi Lajos őrnagy parancsnoksága alatt vonult ki, parancsnoka 1942 nyarától azután Tamássy Iván alezredes volt. Vasúti szállítását követően október 3-án Kőrösmezőnél lépte át a határt és a Tatár-hágón átkelve, 5-600 kilométeres gyalogmenettel érkezett meg Vinnyicára. A harcoló német csapatok utánpótlási útvonalait biztosította és rendfenntartás volt a feladata. Március elején Kijev környékére rendelték, hogy felváltsa az arcvonal megerősítésére előrevont német megszálló csapatokat. A rájuk tört késői orosz télben a honvédek gyalogmenetben tették meg az utat. A Keleti Megszálló Csoport alkalmazási területén változatlanul vasútbiztosító feladatot láttak el. Egy év után az anyaezredtől megtörtént folyamatos leváltásuk, és valamennyien épségben hazajöttek.14

A felváltó zászlóalj tevékenysége már egybeesett a szovjet katonai sikerek nyomán fellángoló partizántevékenységgel. 1943. január 5-én vasúti szállítással Kurszk-Scsigriig, majd Sztarij-Oszkol felé irányították, a doni arcvonal összeomlása után pedig vissza Ukrajnába, majd a brjanszki mocsaras-erdős területre. Vasútbiztosítás mellett partizán-elhárításra alkalmazták őket. A vasútvonalak telítettsége, állandó ellenséges rongálása miatt a honvédek az év első felében legalább 1800 km-t meneteltek. Utolsó állomáshelyük Baranovicsi után Luniniec volt.15 A zászlóaljat 1943 végén felváltották, zöld ágakkal és virággal díszített szerelvényük december 14-én futott be Vásárhelyre a szentesi vonalon. Érkezésüket több ezren várták a Nagyállomáson, ahol egyperces néma csenddel és imával emlékeztek meg az Ukrajna földjében nyugvó 13 hősi halottjukról.16

A Don-kanyarban

A Moszkva alatt elszenvedett vereség arra kényszerítette a német hadvezetést, hogy a tervezett 1942. nyári támadásához nagyobb arányban vegye igénybe a szövetségesek haderejét, és a magyar vezetéssel is megállapodott egy korlátozott nagyságú harcoló erő bevetésében. A keleti arcvonalra küldendő, e célra összeállított 2. magyar hadseregbe sorolt három hadtest alakulatait - az egyenlő megterhelés elvét követve - az ország egész területéről töltötték fel hadilétszámra. Az állomány kétharmadát, hogy kíméljék az értékesebb korosztályokat, behívott tartalékosok alkották.

13 KANYÓ Ferenc 1996. 36.

14 CSML HL A világháborúk hódmezővásárhelyi katonáira és áldozataira vonatkozó iratok gyűjteménye (a továbbiakban: Vb. áld. ir. gyűjt.), Koroknay-Pál Géza és Gregus István visszaemlékezései, 1990.; NÚ, 1942. jún. 14.; VRÚ, 1942. nov. 17.

15 Gunda Miklós (Szeged) visszaemlékezése. Közb: KANYÓ Ferenc 1996. 468-469.

16 NÚ, 1943. dec. 14.; VRÚ, 1943. dec. 15, 19. Vásárhelyről Dávid György őrvezető maradt oda. Zlinka községnél erdei járőrözés közben, a partizánokkal vívott harcban vesztette életét 1943. július 8-án.

129