A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2008 (Hódmezővásárhely, 2009)

TANULMÁNYOK - MAKÓ IMRE: Vásárhelyi katonák a második világháborúban és a város embervesztesége

A szegedi hadtesttől a kecskeméti 13. könnyű hadosztályt sorolták be, mint a pécsi hadtest harmadik könnyű hadosztályát. A vásárhelyi zászlóaljtól három géppuskás szakaszt irányítottak összesen 3 tiszttel és 96 fő legénységgel a kecskeméti 37/1., valamint a kiskunfélegyházi 7/III. és 37/III. géppuskás századokhoz.17 A hadtest területéről ugyanakkor hadsereg-, hadtest- és hadosztályközvetlen alakulatokat (utász, híradó, tüzér, vonat, egészségügyi stb.) is felállítottak. Ezekbe szintén számos vásárhelyi katona került, miképp a kecskeméti 7. gyalogezred és ikeralakulatának puskás századaiba is.

Az 1942. május eleji mozgósítást követően a hadosztály vasúti szállítással a második szállítási lépcsőben érkezett ki a hadműveleti területre. Kirakodása után az első lépcsőben haladt és 1000 kilométeres kimerítő gyalogmenettel érte el a Dont. A magyar csapatok július végétől folyóvédelemben helyezkedtek el a folyó jobb partján, a Voronyezstől Pavlovszkig húzódó mintegy 200 kilométer széles arcvonalszakaszon, majd augusztus-szeptember hónapokban heves harcokat folytattak a magyar frontszakasz teljes előretolását akadályozó három ellenséges hídfő felszámolásáért. A kiérkező kecskeméti ezredet augusztus 14-én, szinte menetből vetették be a korotojaki szovjet hídfőért indított támadásban. A Potudany folyó háromszögében építette ki védelmi állásait, és részt vett az urivi Don-kanyarban lévő hídfő elleni támadásokban is.

A súlyos áldozatokat követelő, de csupán részleges eredményeket hozó hídfőharcok után téli védelemre rendezkedett be a kimerült hadsereg. A beköszöntő zord tél, a rendkívül hiányos utánpótlás és a beígért leváltás elmaradása aláásta a katonák fizikai és morális erejét.18 A szovjetek 1943. január 12-én az urivi, majd 14-én a scsucsjei hídfőből indított meglepetésszerű támadása mindkét helyen áttörte az arcvonalat. A kecskeméti hadosztályt közvetlenül nem érintette az offenzíva, így részeit bevethették a 13-án elrendelt ellentámadásban. Ez már a szovjet hadsereg harckocsi dandárok és erős tüzérség által is támogatott főtámadásával találta magát szemben, és visszavonulni kényszerült. A Potudany folyó tartásával a hadosztály fékezte a Don mentén védekező magyar csapatok átkarolására déli irányban előretörő szovjet erőket. A bekerítés elől parancsra Osztrogozsszkba vonult vissza, és egy német hadosztállyal négy napon keresztül védte a körülzárt és rommá lőtt, égő várost. Végül három bekerítő gyűrűn át január 19-től súlyos áldozatok árán kitört, és Novij Oszkolba vonult.19 A 28-án elrendelt visszavonulásig még részt vett az Oszkol-völgy védelmében. Az állandó tűzbehatás alatt álló havas, jeges terepen a visszavonulás kisebb szünetekkel

17 CSML HL Vh. áld. ir. gyűjt. Eredeti vezénylési tábla 1942.

18 DOMBRÁDY Lóránd - TÓTH Sándor: A magyar királyi honvédség 1919-1945. Budapest, 1987. (a továbbiakban: DOMBRÁDY-TOTH 1987.) 253.

19 Uo. 273-274.; SZABÓ Péter: Don-kanyar. A magyar királyi honvéd hadsereg története (1942-1943). Budapest, 1994. 221.; CSML HL A n. Világháború Hódmezővásárhelyi Áldozatai Emlékének Megörökítésére Alakult Emlékbizottság iratai (a továbbiakban: Vh. Eml.biz. ir.), Varga Antal visszaemlékezése, 1991.

130