A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2008 (Hódmezővásárhely, 2009)

TANULMÁNYOK - MAKÓ IMRE: Vásárhelyi katonák a második világháborúban és a város embervesztesége

(nehézfegyver) század alkotta, ez utóbbiba a géppuskás szakaszokon kívül aknavető és páncéltörő ágyús szakaszok is tartoztak. Volt továbbá egy-egy ezredközvetlen kocsizó géppuskás, árkász és távbeszélő század. A mozgósításkor a tüzérosztályok ezredekké alakultak.3

Miközben a katonai előkészületek jelentősen előrehaladtak, az ország kezdeti revíziós sikereit még diplomáciai döntések révén érte el. A tengelyhatalmak 1938. november 2-i döntőbíráskodása, az első bécsi döntés visszajuttatta Magyarországnak a volt Felvidék déli, zömében magyarlakta vidékeit. A katonai bevonulásban, bár a tárgyalások alatt a teljes honvédséget mozgósították, csak a Csehszlovákiával határos négy hadtest vett részt. A rendkívüli fegyvergyakorlatra behívott tartalékosok után szeptember-november hónapokban Vásárhelyen 737 rászoruló családot segélyeztek.4

Csehszlovákia 1939. márciusi felszámolásakor a magyar csapatok kisebb harcokban birtokba vették a Kárpátalját. Az akciónak különböző harccsoportokba beosztva a szegedi hadtest több alakulatából is voltak részvevői. A területvisszacsatolások a vásárhelyi helyőrséget, az utóbb már 9/111. zászlóaljat közvetlenül annyiban érintették, hogy átképzésre és kiképzésre ide is irányítottak felvidéki magyar, kárpátaljai ruszin, később pedig észak-erdélyi román katonákat.5

A magyar politikai és katonai vezetés legfőbb törekvése Románia magyarlakta területeinek visszaszerzése volt. A kormány 1940. május 10-én elrendelte a szegedi és a debreceni hadtest, valamint két gyorsdandár hadilétszámra emelését, majd mozgósította az egész honvédséget. A hadilétszámra feltöltött három magyar hadsereg a támadó hadművelethez augusztus 23-án felvonult a határ közelébe. A Jány Gusztáv (később a doni magyar hadsereg parancsnoka) által vezetett 2. hadsereg, amelynek kötelékébe a szegedi hadtest is tartozott, fedezte volna jobbról a főerők, az 1. és 3. hadsereg támadását és biztosította volna a határszakaszt a Fehér-Köröstől délre. A szegedi 14. gyalogdandár (9. és 39. gyalogezred, 14. tüzérezred) Tótkomlós és Békéssámson körzetéből 24-én megtévesztő menetet hajtott végre Makóra, majd visszamenetelt korábbi helyére. A vásárhelyi 9HW. zászlóalj Békéssámsonban, a 39. gyalogezred pedig Csanádban, Magyar- bánhegyes, Nagybánhegyes és Mezőkovácsháza helységekben helyezkedett el.6 A támadás végül elmaradt, miután német-olasz döntőbíráskodással, az augusztus 30-án kihirdetett második bécsi döntés révén, Magyarország visszakapta Eszak-Erdélyt és a Székelyföldet. A korlátozott erővel végrehajtott szeptemberi

3 KANYÓ Ferenc: Szegedi alakulatok és Szeged város a második világháború vérzivatarában = DUNAINE BOGNÁR Júlia - KANYÓ Ferenc: A második vüágháború szegedi hősei és áldozatai. Szeged, 1996. (a továbbiakban: KANYÓ Ferenc 1996.). 10-11.

4 Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Levéltára (a továbbiakban: CSML HL), Hódmezővásárhely város főispánjának iratai (a továbbiakban: Főisp. ir.), 347/1938.; VRÚ, 1939. okt. 17.

5 VRÚ, 1939. márc. 16, aug. 17., Népújság (a továbbiakban: NÚ), 1941. jan. 20.

6 KANYÓ Ferenc 1996. 28.

126