A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2008 (Hódmezővásárhely, 2009)
TANULMÁNYOK - MAKÓ IMRE: Vásárhelyi katonák a második világháborúban és a város embervesztesége
bevonulásban a szegedi hadtest már nem kapott szerepet. A csapatok visszatértek állomáshelyükre, a tartalékosok leszereltek. Az erdélyi emlékérmekből a vásárhelyi városházán szeptember derekáig 1300-at osztottak ki, de mint a sajtó ekkor megjegyezte, sokan még nem jelentkeztek ezért a „szép dekórumért”.7 A visszakapott területekre történt, inkább katonai parádé jellegű bevonulások után a magyar honvédség tényleges katonai szereplése 1941-ben kezdődött meg, amikor Németország oldalán részt vett Jugoszlávia lerohanásában és feldarabolásában. Az április 4-én elrendelt részleges mozgósítás földrajzi helyzeténél fogva érintette a szegedi hadtestet is. A 3. hadsereg kötelékében a Szeged- Szabadka határszakaszra felvonuló dandáijainak 11-én Horgos-Csantavér irányában kellett támadniuk. A Stomm Marcell vezérőrnagy parancsnoksága alá tartozó 14. gyalogdandár 9. és 39. ezredei Kelebia-Kunbaja térségéből indultak meg. A Gyorshadtest harckocsijainak támogatásával a délutáni órákban elfoglalták a csapatokat helyenként erős géppuskatűzzel fogadó karaulokat (határőrházakat), és hajnalban elérték az erődvonalat. A parancs szerint a további támadásnak 12-én délelőtt kellett volna megindulnia, azonban a parancsnokok a gyenge ellenállás és a legénység elszántsága láttán a megjelölt idő előtt támadásra vezették csapataikat. A jugoszláv hadsereg visszavonulásával csupán határőr és csetnik (nacionalista királypárti) erőkkel védett erődöket sorra foglalták el a honvédek, s folytatták előnyomulásukat Újvidék irányába. Helyenként azonban még szabályos harc fejlődött ki a visszamaradt csetnik csoportokkal. Az élen haladó 39/III. zászlóalj Szabadkára bevonuló kötelékei csak félórás tűzharcban tudták elhallgattatni a kivonult jugoszláv hadsereg által felrobbantott pályaudvar romjai közül és a közeli házakból tüzelő ellenállókat.8 Április 13-án befejeződött a Délvidék megszállása. A hadműveletet értékelve a 14. gyalogdandár parancsnoksága kiemelte a szegedi 9/L, valamint a Topolyáig, illetve Csantavérig előnyomuló vásárhelyi 9/III. és 39/III. zászlóaljak „mindent elsöprő lendületét”. A dandár összveszteségét 2 halottban és 30 sebesültben adták meg. Az egyik áldozat Imre Pál továbbszolgáló szakaszvezető volt a sóshalmi tanyavilágból.9 A revíziós eredményeket a hazai közvélemény, benne a visszacsatolt területek magyarságával, kitörő lelkesedéssel fogadta. Vásárhelyen mintegy húszezres tömeg fogadta a május 1-jén hazatérő tartalékos állományt. A menet élén lovagló zászlóaljparancsnok, vitéz Eperjessy Géza alezredes, a mögötte haladó kerékpárosok, és az őket követő gyalogság az algyői hídtól már az ünneplők sorfala 7 VRÚ, 1941. szept. 14. 8NÚ, 1941. máj. 8. 9 KANYÓ Ferenc 1996. 31.; NÚ, 1941. máj. 2. A város első, Szabadkán eltemetett hősi halottjának hazahozatalára gyűjtés indult a polgármester felhívására. A város díszsírhelyet adományozott részére, és temetése napján, június 1-jén több mint tízezer ember sereglett tol búcsúztatására a Kossuth téren. 127
