A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2008 (Hódmezővásárhely, 2009)

TANULMÁNYOK - MARGITTAI LINDA: A zsidók kitiltása a hódmezővásárhelyi piacokról és vásárokról

ség Miskolcon az első a vidéki [városok] között először végrehajtva. A polgár- mester a kérvényt indoklás nélkül elutasította, és még azt sem engedélyezte, hogy a zsidó árusok 3 hónapot kapjanak készleteik kiárusítására. Nem sokkal később a Fejér megyei alispán szintén kitiltotta a zsidókat a vásárokról, piacokról és búcsúkról: így határoztam, mert egyrészt a keresztény kereskedő társadalom egyhangú kérését óhajtottam teljesíteni, másrészt figyelemmel kellett lennem arra, hogy Pest vármegye alispánja már elözöen hasonlóan intézkedett. A rendeletet azzal indokolta, hogy a zsidótörvény által az egy-egy településen kiadott iparjogosítványok tekintetében előirányzott 6%-os arány szám a piacokon is feltétlenül alkalmazandó volna, hogy a zsidó törvény a gazdasági életben mindenütt, tehát az országos vásárok tekintetében is haladéktalanul végrehajtassék.12 A dokumentum azzal vádolta a zsidó kereskedőket, hogy nem másért, pusztán a több pénzszerzés, a keresztény magyar árusok tökéletes lehetetlenné tevése, s megfojtása végett lepik el a katolikus búcsúkat, ráadásul mióta Pest megyéből kitiltották őket, a Fejér megyei piacokat, vásárokat és búcsúkat nem kívánt mértékben látogatják. Az év végére Zala és Vas megye is hasonlóképpen döntött, ez utóbbi annak ellenére, hogy a szombathelyi és csehmindszenti kereskedők készek voltak írásban igazolni az alispán előtt, hogy a zsidó árusok kitiltása kifejezetten káros, mivel éppen a szegényebb fogyasztóközönség érdekeit sérti.13

A törvény által elő nem írt, Endre László saját hatáskörében kezdeményezett szigorítás olyan lavinaszerű folyamatot indított el, amelyből úgy tűnik, egy törvényhatóság sem igyekezett kimaradni. Kecskemét város polgármestere 1940. augusztus végén sürgős levélben kereste meg hódmezővásárhelyi kollégáját. Ebben közölte, hogy tudomása szerint egyes megyék és városok az 1939:IV. te.

12. §-a alapján megtagadták a zsidónak tekintendő iparosok és kereskedők részére az országos vásárok és hetipiacok alkalmával a helyfoglalási engedély kiadását, egyúttal haladéktalanul tájékoztatást kért, hogy Vásárhelyen végrehajtották-e ezt az intézkedést, és ha igen, milyen fonnában. Ezzel párhuzamosan a város közigazgatási ügyosztályának tanácsnoka is a polgármesterhez fordult azzal, hogy a Vásárhelyi Ifjúság c. hetilapból úgy értesült: szeptember 17-től kezdve zsidó nem árusíthat a kecskeméti piacokon és vásárokon. Javasolta, hogy a polgármester küldesse meg az ominózus rendelkezést. Endrey válaszképpen tudatta tehát a kecskeméti polgármesterrel, hogy Vásárhelyen ilyen döntés még nem született, egyúttal pedig hivatalos használatra elkérte az ottani intézkedés egy példányát, valamint felvilágosítást a végrehajtására vonatkozóan. Az alaposabb tájékozódás kedvéért pedig hasonló tartalmú levélben kérte a Budapesti Vásárcsarnokot, mivel ahogy hallotta, onnan is kirakták a zsidókat, legyenek szívesek

12 Uo. 63.

13 Uo. 64. 118