A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2008 (Hódmezővásárhely, 2009)

TANULMÁNYOK - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: Olaj- és földgázkutatások Hódmezővásárhely határában

kissármási üzemekkel - ahol bőven ömlött a földgáz - a földgáz hengerelt acélcsöveken Budapestre (460 km) való elvezetésére. Az elképzelés szerint a világításra és fűtésre felhasználandó földgázt, „melyet széngázként jelenleg a lakosok 20 fillérért vesznek a gyáraktól”, 5 fillérért kapnák. Minden világítási és fűtési anyagnál olcsóbb lenne.2

Az országot bejáró hír hallatára Hódmezővásárhelyen is többeknek „eszébe jutott, hogy nálunk is több artézi kút fúrásánál akadtak már földgázra”. Sőt működik pár olyan kút, amelyekből szabadon száll el a vízzel feljövő földgáz, amelyet ha meggyújtanak, elég tisztességes lánggal ég. A városban senkit sem érdekelt, hogy mennyi gáz tör elő ezekből a kutakból, nem vizsgáltatta meg senki, hogyan lehetne fokozni a „gáz ömlését”, hogyan és mire lehetne felhasználni a természetnek ezt az ingyen adományát, írta a Vásárhely és Vidéke c. lap.

„A tanács felírt a pénzügyminiszternek hogy a város területén már eddig is több helyen találtak az ártézi kutak fúrása alkalmával földgázt, kérték a minisztert, hogy városunkban is tétessen próbafúrásokat, mert remény van arra, hogy bő földgázforrásokra bukkanjunk.” Válaszlevelében a miniszter értesítette a várost, hogy az erdélyi próbafúrások befejezése után „elküldi közegeit, hogy itt is eszközöljenek próbafúrásokat”. Egyben közölte azt is, hogy akik 1911 előtt nyertek földgázt, azoknak tulajdonában marad, de akik azóta nyertek vagy ezután nyernek, azok nem fonnálhatnak ahhoz jogot, mert a törvény szerint minden gázforrás az államé.3

Városunk határában egyre többször tört fel gáz a kutak fúrásakor. Sokszor súlyos szerencsétlenséget is okozott. 1913 júniusában Kovács Sámuel répásháti gazdálkodó kutat fúrt tanyája mellett. Mintegy 2,5 méter mélyen járt, mikor különös szagot érzett. Égő pipájával a szájában mit sem sejtve dolgozott tovább. Egyszerre éles sivítás reszkedtette meg a levegőt. A kút mélyéből kiáradó gáz felrobbant, összeégette Kovács Sámuel kezét és arcát.4

„Helyén volna - írta a helyi újság -, ha az Országos Geológiai Intézet hivatott faktorai lerándulnának erre a vidékre, s megállapítanák, hasznunkra lehetne- e fordítani valamiképpen ebben és a többi években sok ezer köbméter gázt szolgáltató gázkutakat.”5

Az első világháborút követő időszakban a hazai kőolaj- és földgázkutatásnak olyan kiváló úttörői voltak, mint Böck Hugó, Pávai-Vajna Ferenc, Böhm Ferenc, Telegdy Roth Károly, ifj.Lóczy Lajos. Kutatásaikhoz szerény eszközök álltak a rendelkezésükre. Pávai-Vajna Ferencnek kőolaj helyett az első mélyített fúrásokkal az Alföldön kevés földgázt, és értékes jódos termálvizet sikerült feltárni Hajdúszoboszló és Debrecen környékén.

2 Vásárhely és Vidéke, 1911. márc.10.

3 Uo. 1911. júl. 2.

4 Répáshát a batidai-sík K-i széle, Szikáncstól csaknem a Száraz-érig terjedő partos rész.

5 Vásárhelyi Reggeli Újság (a továbbiakban: VRÚ), 1913. júl. 4.

100