A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2008 (Hódmezővásárhely, 2009)
TANULMÁNYOK - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: Olaj- és földgázkutatások Hódmezővásárhely határában
FÖLDVÁRI LÁSZLÓ OLAJ- ÉS FÖLDGÁZKUTATÁSOK HÓDMEZŐVÁSÁRHELY HATÁRÁBAN Nem telt még egy évszázad sem azóta, hogy Hódmezővásárhely városa is új energiaforrást igyekezett keresni a város és lakosságának boldogítása reményében, nem tudván, hogy a boldogító energiaforrások egy évszázad elteltével milyen veszélyeket rejtenek magukban. A közvélemény meg volt győződve arról, hogy „a mélyfúrási kísérletek eredménye csak istentől, a törvényhatóság áldozatkészségétől és a fúrómesterek gondos munkájától függ’'. Az égő ásványokat régóta ismeri az emberiség, de csak a legújabb idők óta használja fel saját céljaira. (Kivételt képez a borostyán, amelyet már a rómaiak is kerestek ékességnek.) Kőszenet az újkor hajnalán csupán a szobák fűtésére használtak. Ipari felhasználására a 18. században került sor. Baku örökké égő gázát már a tűzimádók is ismerték, de használatba vételére 1890-ben került sor. Amerika hatalmas gázforrásai is az 1860-as években nyíltak meg. Hazánkban Zsigmondy Vilmos Püspökladányban az artézi kút fúrásánál ki- ömlő gázt meggyújtva rémítő szenzációt keltett. Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter is odasietett „az égő földi szövétnek látására”. Magyarországon az első „petróleum fúrásokat” Wekerle Sándor miniszterelnök megbízásából Böck János, a Földtani Intézet igazgatója végezte 1893-ban. 1896. október elején a Máramaros vármegyei Szacsal községben 5000 méter mélyből derékvastagságban szökött fel az olaj olyan rémítő erővel, hogy 150 méter hosszúságban a vascsöveket össze-vissza görbítette. A kőolajjal együtt jelent meg a földgáz is, amelyet a kínaiak a legrégebbi idők óta ismertek és használtak. Évezredek óta bambuszcsöveken át vezették a kiömlő gázt sófőzdéikbe, ahol azzal tüzeltek a só párolásához. Az 1900-as években Bázna fürdő mellett, Kisküküllő vármegyében égő öröktüzek egy évszázadokon keresztül nem keltették fel senkinek az érdeklődését. Annál inkább az Alföldön történő artézi kútfúrások során feltörő gáz. A püspökladányi artézi kút fúrásakor talált földgáz 208 méteres mélységből naponta 38 köbméter, a mezőhegyesi kút fúrásakor talált földgáz 504 méteres mélységből naponta 30 köbméter kitermelését tette lehetővé. 1905 szeptemberében a Hunyad megyei Körösbányán 93 méteres mélységből rémítő dübörgéssel előtörő gáz az egyik munkás pipájából lángra kapva kisebb vulkánhoz hasonlóan bevilágította Körösbányát.1 A kiömlő gáz mennyiségét Bauer Gyula bányamérnök 24 óránként 980 köbméternek mérte. 1911-ben Budapesten széngázvállalatot szándékoztak létesíteni, hogy a világítás és fűtés egy részét azzal oldják meg. Tárgyalásokat kezdeményeztek * A Föld. Budapest, 1931. 99
