A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2007 (Hódmezővásárhely, 2008)

ADATTÁR - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: Hírhedt vásárhelyi bünperek

Gerencsér Ferenc özvegye a rendőrségnek, amelyben tiltakozott ama felvetés ellen, hogy ő mérget csempészett volna be a börtönbe urának.'’7

Miután Gerencsér Ferencet eltemették, a három vádlottat - Nagy Sándomét, Olasz Pálnét és özv. Olasz Istvánná Balog Juliannát - Ceglédi Imre és Simon Ernő államrendőrök, valamint Papp Imre fogházőr kíséretében a szegedi törvényszék épületének fogdájába szállították.

A közigazgatási bizottság 1922. január 14-i ülésén Temesváry Géza főispán szóvá tette, hogyan történhetett az meg, hogy egy egyszerű ápoló kezelte azt a gyógytárat, amelynek kezelésére a törvény szerint csak gyógyszerész jogosult. Szappanos Mihály főorvos azt válaszolta, hogy ő ezt többször kifogásolta, de hivatkoztak arra, hogy kémiai laboratóriumokban ez így szokás. Különben is ezt az eljárást a kórházi bizottság tudomásul vette. A bizottság úgy döntött, hogy meg kell vizsgálni a kórházi kézi gyógytár kezelését, erre Csolsch Gyula, Nagy Ferenc és Körmendy Sándor gyógyszerészeket kérték fel.57 58

1922. augusztus 18-án kezdődött meg Szegeden a királyi törvényszék 107-es számú esküdtszéki termében Nagy Sándomé Kardos Lídia és társai bűnperének tárgyalása Fischer Frigyes tanácselnök vezetésével. Nagy Sándomé védelmét Balassa Annin és Deák Ferenc ügyvédek látták el. Az egykor délceg asszonyt a fogság láthatóan megviselte. Arca sápadt volt, orra megnyúlt. Vékony muszlin ruhájában, lábán fényes lakkcipővel ült a vádlottak padján. Az elnök ismertette a vádat.

„ELNÖK: Megértette-e vádat?

VÁDLOTT: Meg, de nem érzem magam bűnösnek.

Mikor esküdtek meg?

1886. szeptember 26-án.

Milyen életet éltek?

Eleinte jól, de később iszákos, brutális lett. De azért nem volt olyan rossz a viszonyunk, hogy én az élete ellen törtem volna.

Ön a vizsgálóbíró előtt őszinte, beismerő vallomást tett.

Én azt vallottam, mert azt mondták, hogy úgy is hiábavaló a tagadás.

Szóval visszavonja az egész vallomását?

Nem tudtam, mit beszélek.

Felolvassam a rendőrségen tett tagadó, majd utána tett beismerő vallomását?

Azt mondta Pokomándy úr, hogy két társam rám vallott, hát ráhagytam.

[Az elnök a vallomásból olvas] „Urammal pokol volt az életem. Egyszer ott is hagytam, s csak nehezen engedett hozzá vissza édesapám. Az uram dühösen fogadott,

57 Uo. 1922. jan. 3.

58 Uo. 1922. jan. 15.

442