A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2007 (Hódmezővásárhely, 2008)

TANULMÁNYOK - BENKÖ LÁSZLÓ: Régi vásárhelyi mesterségek - A csizmadia

készítöttünk, javítottunk. A háború végin, mikor közelödött a front, többekkel fölmöntünk dolgozni a Wolffner gyárba, ami akkor hadiüzem volt. Itt ért a háború vége, de a gyár lészerelésit már nem vártuk mög, kalandos úton gyüttünk haza a családdal, Lacika, a fiunk akkor volt pólyás.”

1945 után

„A háború után nehezen indult újra az élet, a szakma is. Nehezen löhetött anyaghoz jutni, legtöbbször csak hulladék bőr volt, abból az embör, amit tudott, csinált. így tudtunk létezni. 1949-től KIOSZ-tag lőttem, és magániparos maradtam a legnehezebb Rákosi-rendszerben és azután is. Az ötvenes évek elején költöztünk a Visszhang utcai patika lakásába, ott nyitottam új műhelyt, és itt működtem 67 éves koromig, amíg nyugdíjba nem möntem.

1951-ben résztvöttem egy budapesti iparkiállításon, ahol állami gyárak, ktsz-ek és kisiparosok is részt vöhettek. Én, mint magániparos, országosan a negyedik helyezést értem el. Férfi-, női- és gyerekcipővel ekkoriban kezdtem el foglalkozni. 1953-ban kezdődtek a „Vidám Vásárok”. Az itt kiállított férfi és női cipőimből vidéki megrendelések is érkeztek. Ettől az időszaktól kezdtem bejárni Szegedre a Mars téri nagypiacra, ahol saját bódém is volt. Belföldre, de még külföldre is elmönt a híre a cipőimnek. Hagyományos, varrott cipőimet, divatcsizmáimat, papucsaimat rendszeresen készítöttem, mivel a hagyományos csizmákra egyre kevesebb volt az igény. A 60-as évektől gyüttek a különböző divatfazonok a cipőknél és a csizmáknál egyaránt. Ezöket én is követtem, ahogy tudtam. Azért a csizmakészítést se tudtam abbahagyni, mindön évbe volt ebből is megrendelés. Magyar és angol szabású lovaglócsizmák készültek a lovasoknak. Amikor a nagymotoros divat gyütt, akkor röndölték sorra a motoros csizmákat, mög a texasi típusú rávarrott díszítésű csizmákat. A Szegedi Színházba is készítöttem történelmi darabokhoz különböző csizmákat, többek közt Király Leventének is, az egyik szabadtéri előadásra. Készültek nálam rámás csizmák, magyargalléros csizmák, kézzel fonott, bőrsallangos csizmák is. Stráfos lovagló csizmák és oldalvarrott csizmák is kikerültek néha a műhelybül.”

46