A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2007 (Hódmezővásárhely, 2008)

TANULMÁNYOK - BENKÖ LÁSZLÓ: Régi vásárhelyi mesterségek - A csizmadia

A csizmakészítésröl röviden

„Leméri az embör az illető lábát, körülrajzolja a bütyköknél mög a sarokbőségöt is fölvöszi. A vádlibőségöt is lé köll mérni, hogy a csizma fölső szárbőségit is mögtudjuk. Hogy föl is tudja húzni a mögröndölő a csizmát, a fölső torokbőségnek mög köll egyeznie a sarokbőséggel. Ezök után mintát szerkesztünk, és ez alapján kivágjuk, kiszabjuk a csizma talpát, a fölső részét és a szárát. A csizma nyelvit a ványoló deszkán hajlítjuk mög a mögáztatott bőrbül, ami kiszögezve szárad ki a deszkán. A csizma talpa külön, vastagabb bőrből készült, régebben vasalással, újabban gumisarokkal. A jó csizma fűzése, varrása csak kézzel történik. A szárösszevarrás, a nyelvbevarrás, mög a stráf-fölvarrás mind kézzel mögy. A csizmatalp és alsórész tizenkét óra hossza alatt készül el, a fölső szár részhöz szintén 12 óra hossza köll.

Tetszik tudni, kedvvel, örömmel csinálja az embör azt a lábbelit, és ha jól is sikerül, valósággal gyönyörködik benne, mögszereti azt, akármennyi munka is volt vele. Van, amelyiktől fájó szívvel válik mög az embör, amikor a mögröndölője elviszi.”14

14 Részletek a szerző Soós Sándor csizmadia és cipész-mesterrel folytatott beszélgetéséből. Magnófelvétel, 1987.

47