A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2007 (Hódmezővásárhely, 2008)

ADATTÁR - TALMÁCSl GYÖRGY: Vásárhely jeles sportolói. 1. rész

nagy Magnant, a félelmetes és verhetetlen Magnant úgy verte meg, mint mester a tanítványát, s az utolsó találatnál, amikor az elbátortalanodó Magnan pengéjét egy szikszttel már keményen elfogta, a visszaszúrás előtt még arra is volt ideje, hogy harci kiáltását nekieressze: »Ha-hááá!« kiáltotta, kinézett ránk - és »ledöfte« tehetetlen ellenfelét”.4 A mexikói olimpiára már nem készült fel, betegsége miatt vonult vissza. Hogy benne volt-e az olimpiai aranyérem megszerzésének lehetősége, biztosan állíthatjuk: igen! Ehhez 1956-ban állt tudása szerint legközelebb, akkor viszont a külső körülmények zöme hátráltatta ebben.

Tudatosan készült a vívómesterségre, 1958-ban a Testnevelési Főiskolán testnevelő tanári oklevelet szerzett. Amikor 1961-ben a TF-en elindult a hároméves mesterképző, az első évfolyamon kezdte meg tanulmányait többek között Szőcs Bertalannal és Pézsa Tiborral együtt. 1964-ben lett vívómester, majd 1970-ben szakedző.

1969-től 1985-ig edzősködött a BVSC és az OSC vívószakosztályaiban. Világhírű tanítványai sorából Kamuti Jenő, Kamuti László, Bóbis Ildikó, Maros Magda neve emelkedik ki. Eredményes munkájáért 1977-ben mesteredzői címet, 1960-ban a Munka Érdemérem, 1978-ban a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata, 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemérem Kiskeresztje kitüntetést kapta meg.

Gyuricza József élete külön regényt érdemelne, és ha valaki megírná, ez nem lenne unalmas olvasmány. Vibráló egyénisége kötélidegzettel, s valami hihetetlen küzdeni tudással párosult. Vívása az egyenes szúrásra épült, s éveken át nem volt a világon olyan vívó, akit ne tudott volna egyenesen megszórni. Ugyanakkor úgy kerülte ki a pengefogásokat, érintkezéseket, ahogy akarta. Maga volt az elegáns egyszerűség, akinek technikája sallangmentesen egyszerű, ám a tökéletességig pontossá alakult.

1994-ben egy nyaki érgörcsnek köszönhetően jobb oldala lebénult, három hónapig küzdöttek az orvosok az életéért. Azóta családi körben visszavonultan él, nehezen mozog és beszél, de egykori asszóira kristálytisztán emlékszik. Amikor visszaidézi a D’Oriolával vívott csatákat, (úgy emlegeti egykori ellenfelét, hogy D’Oriola egy Isten volt) ugyanaz a tűz ég szemében, mint húszévesen és egészségesen.

4 DÁVID Sándor i.m. 103-104.

461