A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2007 (Hódmezővásárhely, 2008)

ADATTÁR - FRANCISZTINÉ MOLNÁR ERZSÉBET: Hódmezővásárhely belterületén működő elemi népiskolák az 1700-as évektől az 1950-es évekig

Az alacsony, vályogfalas, földpadlós, gaztetős épületben 1814—1859-ig Zágonyi József tanított. Növendékeinek száma 130-160 fő között mozgott, ezért 1820-ban két csoportra osztották a népes iskolát. Az egyikbe az I—II., a másikba a 111. osztályt tették. 1823-ban a tanítók lakását is az egyik tanteremhez csatolták, részükre pedig új lakást építettek. Mivel a hívek messze laktak az ótemplomi fiúiskolától, egy fiúiskola felállítását kérték. Az egyház 1834- ben „Sebők Pál házát vásárolta meg, melyben első tanítónak Dékány Istvánt állítja, a leány-iskolái épületet pedig Kis István (1888.) ács és kőművessel építteti újra. A leány-iskolák (1862.) egyike a Görbe utca 10 szám alatt, a fiúiskola pedig a Klauzál-utca 59 szám alatt, a mostani nagyiskola épület telkén volt".39 *

Görögkeleti Elemi Népiskola

A Hódmezővásárhelyre települő román és rác családok, valamint a déli tartományokból beszivárgó görög és szerb kereskedők jelentősen fellendítették a város mezőgazdaságát és kereskedelmét. Megalakult a görögkeleti egyház, és a hívek a világi hatalmak támogatása nélkül saját költségükön templomot építettek. A legtöbbet a Szilárdy család segített, örökösök híján óriási vagyont - földet, bérpalotát - hagytak az. egyházra. Szilárdy János és neje, Lotta Mária még életükben alapítványt tett a gyermekek iskoláztatásának elősegítésére. A gimnáziumban ezer aranykorona alapítvánnyal biztosították a görögkeleti vallású gyermekek tanulását.49

Egy bérelt házban megkezdődött a gyennekek tanítása is. Amikor a Szilárdy-Lotta család és több más jótevő támogatásával az egyház gazdaságilag megerősödött, a templom mellé a korábbi vályogfalazatú melléképület helyére 1822-ben szilárd falazatú, nádtetős lelkész- és kántorlakot, valamint egyházi iskolát építtetett. A város 200 kéve nád vágását engedélyezte, és a kántor fizetéséhez segélyt ajánlott fel. Később a nádtetőt cserépre cserélték.41

Az iskoláztatás kezdetben gyönge lábakon állt, mert a görögöknél kevés gyennek született. A népesség nagyobb része oláh juhászokból tevődött ösz- sze, akiknél bőséges volt a gyermekáldás, de nem taníttatták gyermekeiket, mert sokáig csak rác és görög nyelven folyt a tanítás. így a tanítónak (iskoj9 SZEREMLEI Sámuel: Hód-Mező-Vásárhely története. V. köt. Hódmezővásárhely, 1913. (a továbbiakban: SZEREMLEI 1913.) 168.

4Ü CSORDÁS István: A hódmezővásárhelyi görög keleti egyház kétszáz év tükrében. Hódmezővásárhely, 1967. 18. (Kézirat a Németh László Városi Könyvtár helyismereti gyűjteményében)

41 SZEREMLEI 1913. 691.

297