A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2006 (Hódmezővásárhely, 2007)

TANULMÁNYOK - BALOG GABOR: A városi jog megszerzése, a rendezett tanács bevezetése Hódmezővásárhelyen, 1848-1849. április

Az áprilisi törvények különbséget tettek az országgyűlési és a helyhatósági választójog között. Utóbbit jobban leszűkítették azáltal, hogy nagyvárosokban (ilyennek minősült Hódmezővásárhely is) az 1848:V. tc.-ben foglaltnál kétszer-háromszor magasabb vagyoni cenzust követeltek meg. A lényegesebb változások a következők voltak: a nagyvárosi választójoghoz szükséges ingatlan értéke az országgyűlésihez képest 300-ról 1000 ft-ra nőtt; a lelkészek, tanítók, jegyzők és gyógyszerészek már kimaradtak az értelmiségi alapú felsorolásból; és a tudorok, sebészek, ügyvédek, mérnökök, tanárok is csak 80 ft feletti házbér fizetése esetén rendelkeztek választói képességgel; a megkívánt évi jövedelmet pedig 100-ról 600 ft-ra szállították fel. Ezzel szemben a kereskedők és iparosok cenzusát azonban nem emelték fel, meghagyták az V. tc.-ben szereplő formában: a választójoghoz számukra csupán egy műhely vagy telep kellett, az iparosok számára ezen felül még az, hogy folyamatosan legalább 1 segédet foglalkoztassanak.

így aztán, míg a kereskedők és iparosok törvényben meghatározott része ugyanúgy jogosult volt az országgyűlési és a rendezett tanácsi választásokon, a városi törvény szigorításai a többségben lévő (egyébként országgyűlési választójoggal bíró) mezőgazdák nagy tömegeit szorították ki a tisztújításból. Az országgyűlési választásoknál Hódmezővásárhely 39 549 lakosából csupán 1227-en (3,1%) rendelkeztek az V. te. 2. §-a által előírt képességgel,88 mely már számarányukhoz képest eleve kedvezett a kereskedőknek és iparosoknak (arányuk a lakosságban 12%, az országgyűlési választásra jogosultak között pedig már 15,4% volt). A XXIII. te. viszont eme 1227 főnek a többségét kizárta a helyhatósági választásokból, mivel a kereskedők, iparosok cenzusához nem nyúltak, ezért a több mint 500 kieső gazdálkodó volt. A rendezett tanácsi választójoggal bírók - a törvény értelmében - csupán körülbelül félezren voltak (a lakosság 1,26%-a), közéjük csak a legalább 2 telkes (kb. 110 holdas) gazdák kerülhettek. (A választások 1861 és 1870-ben is hasonló arányokat mutattak.) A városi népképviselet bevezetése tehát sokakat fosztott meg politikai jogaiktól. A népgyülés 1000-nél is több esetleges résztvevőjének he88CSML HL Vál. ir. 1848.

74