A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2006 (Hódmezővásárhely, 2007)
TANULMÁNYOK - BALOG GABOR: A városi jog megszerzése, a rendezett tanács bevezetése Hódmezővásárhelyen, 1848-1849. április
lakosá”-t megválaszthassák, olyanokat is, akik egyébként választójoggal nem rendelkeztek, akár lelkészekről, akár (pl. 1870-ben) egyszerű napszámosokról legyen szó.39 Bár a választójog kiterjesztésre szorult, a létrejött képviselőtestület rendelkezett (volna) az ahhoz szükséges nagysággal, hogy a polgárok akaratát teljes egészében közvetítse és arányosan képezze le azt, valamint hogy a személyi ellentéteket át tudják hidalni. A képviselőket természetesen egytől-egyig egyénileg választották meg. A választásokon 1848—1849-et megelőzően is általában a vagyonosabbak nyerték el a különböző tisztségeket, az igazgatás honorácior jellegű volt. A tanácsba legtöbbször olyan tekintélyes személyeket választottak be, kik vagyoni helyzetüknél fogva képesek voltak „folyamatosan mellékfoglalkozásként, [nagyobb] ellenszolgáltatás nélkül”40 ellátni e tisztségeket. Ilyen honoráciorok voltak azok a gazdálkodók is, akik gazdaságuk teendőit már nem csupán saját erejükből végezték (földbirtokosok); nekik elegendő idejük és elhivatottságuk volt ahhoz, hogy esküdtként vagy éppen bíróként a közösséget szolgálják. A rendezett tanács bevezetése a honorácior igazgatás végét jelentette, hiszen ekkor már olyan feladatok jelentkeztek, amelyek jóval nagyobb szakképzettséget követeltek, a tanácsban megjelentek a jogvégzett személyek, ám az igazgatás e formájának nyomait egészen 1870-ig megtalálhatjuk. A tanács tagjai között voltak nemesek is, akiket a jegyzőkönyvekben 1848 márciusáig olykor „ns” megjelöléssel illettek. Ekkor azonban ennek jelentőssége megszűnt, hiszen az erény és tehetség vált az emberi érték fokmérőjévé, ám a nemesi származású lakosok aránya a rendezett tanácsban sem csökkent, hanem éppen hogy nőtt. Bár már 1848-1849 előtt voltak szervezetlen helyi politikai csoportosulások (amelyeket néha „párt”-oknak is neveztek), de a helyi politika alapjában véve deliberatív: tanácskozó-megvitató jellegű maradt. Nem egyszerűen gyakorlati tevékenység volt, hanem - pártérdekeket nem ismerve - a jobbágy-paraszti észjárásnak megfelelően 39 Hód-Mező-Vásárhelyi Szemle (a továbbiakban HSz), 1870. 4. füzet 40 WEBER, Max i. m. 293. 54
