A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2006 (Hódmezővásárhely, 2007)

ADATTÁR - MAKÓ IMRE: Az 1944 őszén Hódmezővásárhelyen hősi halált halt és eltemetett honvédek

A harci cselekmények ismereteink szerint a polgári lakosság köréből legkevesebb 15 életet követeltek, közülük öten a Nagyállomást szeptember 26- án ért belövés következtében vesztették életüket. Komoly károk keletkeztek, azonban területéhez és lakóházainak számához képest a város viszonylag keveset szenvedett a szembenálló hadak tűzerejétől. 20-25 magánház rongálódott meg erősebben, amelyek közül 8-10-et teljesen újra kellett építeni, 10- 15-nek pedig a tetőszerkezete és a falai szorultak újjáépítésre, vagy lényeges javításra. A középületek közül csak a ref. leánygimnázium tetőzetét és az egyik újvárosi iskolát érte találat. Lakó- és melléképületekben, valamint kerítésekben történt rongálódást összesen 586 esetben jelentettek be a károsultak.

Október 8-án hajnalban a város nyugati szélén utóvédként felállt tüzérség még néhány lövést leadott Makó irányába, amelyre szovjet lövegek válaszoltak. Reggel a szovjet hadsereg Újvároson át benyomult a városba. A katonaság minden elképzelhető járművön, autókon és kocsikon, két-három oszlopban egymás mellett, szakadatlanul áramlott a Kállay és az Andrássy utcán keresztül a városháza irányába. Annak tornyán és a hősi emlékművön fehér zászló lengett. A városból egész nap ágyúzták a Tisza felé vonuló magyar csapatokat, éjjel már a Tisza felől hallatszott a harci zaj.

Szovjet forrás így ír erről a napról: „Kifárasztva, s az ellenségnek nagy vérveszteséget okozva, a 228. Voznyeszenszkij lövész hadosztály 1944. október 7-én támadásba lendült leküzdve az ellenség makacs ellenállását és ellenlökéseit. Ezen döntő támadás eredményeként, melyet egységeink a 243. lövész hadosztállyal együtt hajtottak végre, felszabadítottuk a német megszállók alól Hódmezővásárhely városát 1944. október 8-án délelőtt 10 órára. (...) A hadtest kitartóan üldözve a hátráló ellenséget (...) 15 órakor elérte a Tisza keleti partját Mindszentnél és a Maros torkolatánál”.

***

A Vásárhely területén elesett és/vagy eltemetett honvédekről a II. világháború és a fasizmus helyi áldozatairól készült összeállítás 1993-ban megjelent kiegészítő kötetében már igyekeztünk számot adni. Forrásaink a temetői, levéltári, kórházi és anyakönyvi nyilvántartások voltak, kiegészítve a m. kir. Honvédelmi Minisztérium (HM) által összeállított veszteségi lajstromok adataival. Azóta a helyi levéltárban előkerült az egyes temetők hősi sírjairól központi rendelkezésre 1948-ban összeállított hivatalos kimutatás, és a HM Központi Irattára veszteségi nyilvántartásainak feltárása révén 2001-ben napvilágot látott a Magyarország területén elesett honvédek adattára (Bús János- Szabó Péter: Béke poraikra... II.), mostani elsődleges forrásunk.

344