A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2006 (Hódmezővásárhely, 2007)
ADATTÁR - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: Vásárhelyi állat- és kirakodóvásárok, 1910-1960
mert ekkor vásárolták meg a télre szükséges ruhaneműket. Ilyenkor tettek szert az árusok a legnagyobb bevételre. Az árusok elrendezése, a vásárhelyek kijelölése a város feladata volt, a helybeliek a sorrendben a vidékiek elé kerültek. Később az iparengedélyük megszerzésének időrendi sorrendje szabta meg a sorrendet. Fiatalabb nem előzhette meg az öreget, a vidékiek sorrendjének meghatározásánál pedig a távolság volt a döntő.17 A vásárbeosztások az idők folyamán hagyománnyá váltak. A vásáridőpontokat időnként kihirdették annak ellenére, hogy azok hosszú éveken át nem változtak; a hatóság ragaszkodott ehhez a tévedés kizárása miatt. A kihirdetésnek többféle módja volt:- a helyi nyomdában készült vásárhirdetéseket kifüggesztették,- piaci napokon kidoboltatták,- helyi újságokban közölték a vásárok időpontját,- minden kalendáriumban megjelent egy vásáridőpont-jegyzék, amely az országos vásárokat is tartalmazta. Az 1900-as évek körül Csongrád vármegyében évente 37 országos vásárt tartottak, amelyből 14 Hódmezővásárhelyen, Szegeden és Szentesen volt. A Kereskedelmi és Iparkamara - idő-, áru- és pénzpocsékolás miatt — javaslatot fogalmazott meg, miszerint a vásárokat inkább korlátozni, mint szaporítani kellene. A vásározás legfontosabb tényezője a lakosság létszáma, mely Hódmezővásárhelyen kb. 60 ezer főt jelentett. Ebben a létszámban benne volt a közigazgatásilag a városhoz tartozó tanyavilág lakossága is, a szűkén vett városban kb. 45—48 ezer fő élt, amivel városunk az ország hatodik legnépesebb települése volt. Azonban a földműveléssel foglalkozó vásárhelyi ember, még ha bent lakott is a városban, ideje nagy részét a tanyán töltötte; úgy leélte életét, hogy még a szomszéd városban sem volt. A vásár az ebből a kötöttségből való kitekintést jelentette. „Tanulni mögy az embör a vásárba - mondogatták - s megcsodáltak ott mindent, embereket, jószágokat, kirakott portékát. Lényeges dolog, hogy nem kizárólagosan mindennapi életük szükségleti eszközeinek beszerzése volt a cél, hanem szellemi szükségletüket is itt elégítették ki.”18 A sztereoszkópok, világpanorámák megismertették velük azokat a távoli világokat, azokat az épületeket, életformákat, melyeket ők elképzelni sem tudtak. Találkozhattak itt a ponyván árult Petőfí-kötettel éppúgy, mint érdekes betyártörténeteket tartalmazó füzetekkel, melyeket megvásárolhattak, és csendes téli estéken olvasgathattak. 17 TÁRKÁNY SZŰCS Ernő i. m. 18 Hódmezővásárhelyi vásárok története, 1883-1900. 304
