A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2006 (Hódmezővásárhely, 2007)
ADATTÁR - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: Vásárhelyi állat- és kirakodóvásárok, 1910-1960
A vásárhelyi vásárok egyrészt földrajzi adottságaink, másrészt a város lakosainak szorgalma és szaktudása révén kiemelkedtek a szomszédos városok szintjéből és váltak híressé, akárcsak az ún. hetipiacai, melyeket hetente két alkalommal tartottak a ref. főgimnázium és a városháza előtti tágas téren. A piac egy nyüzsgő, zajongó tömeg volt, ahová a vevő azzal a feltételezéssel érkezett, hogy az eladó azért van a piacon, mert termékét nem tudja hová tenni, ezért azt olcsón oda fogja adni. Az árus éppen ellenkezőleg okoskodott, és úgy gondolkozott, hogy ha a vevőnek szüksége van a termékére, akkor fizesse meg az általa megszabott árat. így aztán végtelenségig tartó alkudozásra került sor, amely után mindenki elégedett volt. Az áruk túlnyomó többségét élelmiszeripari cikkek alkották, de meg lehetett találni az iparosok által készített, a mindennapi élethez szükséges termékeket is. A piac északkeleti részén a pékek és a hentesek árultak. A szépen sült kenyerek, a fél sertések, borjúk és juhok a bőség látszatát keltették. Kelt is árujuk, vitték a vevők, annak tudatában, hogy a vásárhelyi kenyérnek és húsnak széles e hazában nem akad párja. Nem úgy, mint a tejtermékeknek, amelyeknek hamisítása miatt szükségessé vált bevezetni a szigorú piaci felügyeletet. A város lakóinak egyharmada a tanyán élt, ott megtermelt saját maga részére minden élelmiszert, amely bőven fedezte szükségletét. A felesleget a piacon igyekezett értékesíteni. Különösen nagy volt a kínálat tojásból, toliból és baromfiból, melyekből a fővárosba is szállítottak. A gabonapiacon nyögtek a szekerek a zsákok súlya alatt, a malmok megbízottjai és gabonakereskedők alkudoztak körülöttük. A kocsikon lévő terményeket mintának tekintették. Miután megkötötték az üzletet, az eladott mennyiséget a terménykereskedő raktárába, vagy a malmokba vitette a vevő. Itt hosszú kocsisorok várakoztak napszámra. Volt idejük megtárgyalni a gazdáknak a világ dolgait, véleményt cserélni az időjárásról, az árak alakulásáról és a politikai kérdésekről. Az „Öreg Sas” mögötti területen épített házat Köszler kalapos, Lénáit cserzővarga, Hegedűs barkácsos. A mai Nyizsnyay Gusztáv utca és az általa határolt területen volt található Nagy András székállója, ahol egész éven át mérte a húst, amelynek folyamatosságát saját falkája biztosította, akárcsak Konta mészáros esetében. A Nemzeti Bank helyén állott „Pályó”-nak, a Vásárhelyre települt görög kereskedőnek a boltja. Mellette pedig, a mai Posta épületének a helyén Draskovics vasárus üzlete és háza.15 A vásárok helye 15 A hódmezővásárhelyi vásárok története, 1883-1900. Kézirat a Németh László Városi Könyvtárban. 302
