A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2006 (Hódmezővásárhely, 2007)
CSALÁDTÖRTÉNET - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: Jeltelen sír a celebeszi börtöntábor temetőjében, márványemlékkő Sanghiban. - Egy vásárhelyi orvosházaspár tragikus története
FÖLDVÁRI LÁSZLÓ JELTELEN SÍR A CELEBESZI BÖRTÖNTÁBOR TEMETŐJÉBEN, MÁRVÁNYEMLÉKKŐ SANGHIBAN Egy vásárhelyi orvosházaspár tragikus története A kopáncsi állomás épületében és kertjében, ahol Cseszkó József volt az állomásfőnök, nevelkedett a fel a három Cseszkó-gyermek: Gyula, öccse József és Júlia. Cseszkó Gyula 1902-ben született Hódmezővásárhelyen. Középiskolás korukban öccsével együtt városszerte ismert labdarúgók voltak. 1920-ban érettségizett a Református Bethlen Gábor Gimnáziumban, jó eredménnyel. Egyetemi diplomát Leydenben szerzett. 1928-tól orvosként dolgozott a hódmezővásárhelyi kórházban. 1929. szeptember 1-jén a Szabadság tér 54., 1930. február 1-jén a Kossuth tér 6. (Posta) alatt nyitotta meg magánrendelőjét. 1930-ban nősült, feleségül vette Eőrhalmi Hadady Emmát. Négy gyermeke - Emma, Éva, Gyula, József- született. 1931-ben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt elfogadta egy holland református missziós tanács ajánlatát, amely igen magas fizetés mellett minden hatodik évben egy év fizetett szabadságot is biztosított. Oegstheest-böl indult útnak a Fülöp-szigetek és Celebesz között fekvő Sanghi és Talaude szigetekre mint orvos-misszionárius. Jáva szigetén a forwodadi Salatiga misszió kórházában történt trópusi átképzés után 1932 karácsonyán érkezett meg feleségével Sanghira. Cseszkó Gyula - mint az első, Európában képzett orvos - a Sanghirai primitív kórház orvosi ellátásán túl igyekezett a hatáskörébe tartozó szigetek minden lakosa részére rendszeres orvosi ellátást biztosítani. Folyamatosan látogatta a szigeteken amatőr egészségügyi személyzet gondozásában lévő klinikákat. A szigetek között minden 14 napban megforduló kis hajóra nem építhette munkáját, ezért segédmotoros kis csónakjával közlekedett. Makacsul ragaszkodott az általa meghirdetett útitervhez. Sokszor a csónakját egyszerűen elsodorta, Tamako helyett Makalehi szigetre.1 1 Teológiai Szemle, 1985. 357-359. 235
