A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2006 (Hódmezővásárhely, 2007)
CSALÁDTÖRTÉNET - KORODY-PAKU ISTVÁN: Szüleim Vásárhely egészségügyében
Az alsó sorban: nagyapám, Paku István és neje, köztük Pásztor Judit; nagyapám, Korody István (ölében Farkas Jolán) és neje. Felső sor: ifj. Pásztor József; nagybátyám, Pásztor József és neje; nagynéném, Farkas Lászlóné (férje ekkor hadifogoly); és szüleim A háborús fejleményekről apám beszámolóiból a következő kép bontakozik ki: 1944. szeptember 26-án apám Ceglédről, a páncélos laktanyából írt lapot ifjú feleségének, a Rothermere (ma Szántó Kovács János) utca 8. szám alá. Ezek szerint a házasság megkötése után azonnal beköltöztek abba a lakásba, amit - mióta eszemet tudom - mindig is családi fészkünknek tekintettem. A lapon apám először is megköszöni a csomagot, amelyet anyám küldött neki egyik bajtársával, Baloggal. Az oroszok közeledése (melyre csak céloz) aggodalommal tölti el, majd így folytatja: „Semmi esetre se várd be az eseményeket, hanem jöjj! - Tudatom, hogy hivatalosan megjött visszahelyezésem a vásárhelyi légó kórházhoz, most már csak a leváltásomat kell bevárni, hogy ez mikor jön - nem tudom, azt se, hogy visszamehetek-e Vásárhelyre? Ha van még mód rá, rendelőmből legalább a mikroskópot helyezd biztonságba”. Levele végén elbúcsúzik, mert „...ne adj Isten, mindenre gondolni kell”. 215
