A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2006 (Hódmezővásárhely, 2007)
CSALÁDTÖRTÉNET - KORODY-PAKU ISTVÁN: Szüleim Vásárhely egészségügyében
A hívásra anyám pozitívan reagált, de hogy hogyan és mikor csatlakozott apámhoz, nem tudtam kideríteni. Elmeséléseiből arról értesültem, hogy apám továbbra is mint hadiorvos, ő pedig mint önként vállalt hadiápolónő gondozta a sebesült katonákat. Több ízben mesélt borzalmas pályaudvari bombázásokról, és arról, hogy végül Bősre kerültek. Ebből az időből két jelentkezési lap is igazolja, hogy szálláshelyük Bősön a 258-as számú vöröskeresztes hadikórház volt. Apám fizetését ott 1944 novemberétől folyósították. 1945. március havában még megkapta illetményét, ami azt jelenti, hogy eddig az időpontig biztosan Bősön tartózkodtak. Hogyan és milyen körülmények között került édesapám orosz hadifogságba, erre nem találtam adatot. Későbbi híradásaiban ő maga többször is említi, hogy május 18-án vagonírozták be Komáromban, sorstársaival együtt. Anyámat vonatból kidobott levelekkel és véletlenre bízott híradásokkal értesítette sorsának alakulásáról. Mivel ezek a levelek fontos háborús dokumentumok is, mindegyiket betűhíven itt közlöm. Az első, vonatból kidobott, egy hangjegyfüzetlapra ceruzával írt értesítést egy Lágymányosi úton lakó nő találta meg, és adta föl az alig húszéves anyámnak. 216
