A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2005 (Hódmezővásárhely, 2006)

ÉVFORDULÓ - VARSÁNYI PÉTER ISTVÁN: A literatúra nagy tanára Rendhagyó emlékezés a 20 éve elhunyt Láng Istvánra

ge. Kiváló alkalom nyílt a felejthetetlen, szépnek éppen nem mondható emlékek felelevenítésére. Ahogy a találkozásról szóló beszámolójában írta: „elbeszélgettünk Pistával, akivel együtt ettük a fogság keserű kenyerét, akivel együtt néhány műkedvelő előadásra is vállalkoztunk. Aztán csináltunk egy betlehemes játékot is, erre az én emlékeim szolgáltatták az alapot” (1979. október 5.). 1980-ban, egy harmincöt éves osztálytalálkozón sejlik fel benne a régi emlék: ezek a fiúk akkor érettségiztek, „amikor én fogolykodtam, de a fiúkat az utolsó előtti évben még tanítottam volt. (Volt bizony, mégpedig nagyon régen volt.)” - írta 1980. május l-jén. Életének ez a nehéz korszaka (lesz még hasonlóban része) igazi pacifistává tette: „Én már katonáskodtam éppen eleget, nem is tudom, hogy hány családra valót. Nem is neveltem a gyerekeimet militarista szellemben”. Szinte babitsi ihlettel fakadt fel őszinte hitvallása: „Én az abszolút béke híve vagyok, elítélem a háborút követő megtorlásokat is” (1983. június 30.).

„Szóval a wilsoni elvek szerint köttetném meg újra a trianoni békét - írta 1984 júniusában az egykori nagyhatalmi diktátumról -. Nem szakítanám el azokat, akiket az etnográfiai szálak egybefüznek”. Meglátása szerint ebben az esetben senki nem léphetne fel a siker reményében, hogy induljunk harcba „egész Magyarországért”. A wilsoni 14 pontnak (1918) valóban volt olyan kitétele, miszerint Románia, Szerbia határait tanácskozások útján kell(ene) meghatározni, figyelembe véve az „állami és nemzetiségi hovatartozás történelmileg kialakult” vonalait. Csakhogy a Párizs környéki békéket a wilsoni liberális elvek helyett a győztes európai nagyhatalmak és a hozzájuk legközelebb álló utódállamok érdekei motiválták. A politikai valóság ilyen részleteivel Láng tanár úr nem mindig foglalkozott.

5. 1982-ben Petőfi-szobrot avattak Hódmezővásárhelyen. Láng István jó szokásának megfelelően - mármint ott lenni minden érdemes kulturális rendezvényen - nem mulaszthatta el ezt az alkalmat sem. Rövidesen jött is a beszámolót tartalmazó levél.

Hogy kellően hivatalosak legyünk: kifogás tárgyává tette (az ő szavaival: „némi észrevételre adott okot”), hogy az ünnepségen nem hangzott el a Szózat, és senkinek sem jutott eszébe a Nemzeti dal elmondása az újonnan felavatott szobornál. „Volt, aki megkérdőjelezte

171