A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2005 (Hódmezővásárhely, 2006)

ÉVFORDULÓ - VARSÁNYI PÉTER ISTVÁN: A literatúra nagy tanára Rendhagyó emlékezés a 20 éve elhunyt Láng Istvánra

- szól a szarkasztikus megjegyzése hogy miért az Internacionálé zárta le a szobor felavató ünnepségét. Még olyan is akadt, aki a Himnuszt levett kalappal hallgatta végig, de az Inter közben elfelejtette levenni a fejfedőjét”.

Erről az esetről (jelenségről) jut eszembe az, ami az 1970-as évek derekán történt az egyik történelemórámon. Október 6-a volt, s a Csongrád Megyei Hírlap „véletlenül” elfelejtkezett megemlékezni az aradi tizenhármakról. A tanulók közt akadt, aki ezt szóvá tette, megjegyezve: november 7-ről biztosan nem fognak megfeledkezni. Az intézet politikai élharcosa (közönségesen csak párttitkámőnek nevezték) a következő szentenciával tért napirendre a kérdés felett: „Én már any- nyira internacionalista vagyok, hogy az ilyen fel sem tűnik”. A szobornál történtek tanúsága szerint felfogásával akkor nem lehetett egyedül a „paraszt-Provance”-ban (Ady Endre).

Szoborügyben nem volt mindig szerencséje Láng tanár úrnak. Idézet a Csongrád Megye Tanácsa V. B. Művelődésügyi Osztályának fegyelmi bizottsága 1957. július 8-i határozatából: „Jelen volt a szovjet hősi emlékmű („Iván-szobor” - a szerző) ledöntésénél, ahol tetszését a szobordöntés pillanatában tapssal juttatta kifejezésre”. Főbenjáró vétek, amit csak tetézett a reformáció napján (bár attól függetlenül) elhangzott felszólalásával. Folytatva a fegyelmi bizottság határozatát: „Beigazolást nyert, hogy az 1956. október 31-i pedagógus gyűlésen felszólalt s ott a róla szóló káderjellemzés felolvasásával, ismertetésével igyekezett hatást elérni”. Ezzel a viszonyulásával „lényegében szembe került népi demokratikus társadalmi rendünkkel”. Az ítélet: elbocsátás. Az 1957-60 közötti évek szegedi, budapesti segédmunkával teltek. Úgy tűnik, 1960-ban enyhült a légkör (Kádár János, tudtán kívül, megismétli Jézus példabeszédét: „Mert aki nincs ellenünk, mellettünk van” - Márk 9. 40.); ezt megítélésében Láng István is észleli: újra taníthatott előbb Algyőn, majd a vásárhelyi Szék utcai iskolában. 1964-ben léphetett be ismét a Grezsa Ferenc igazgatta Bethlen Gábor Gimnáziumba. Rehabilitálták-e valaha (vö. Hódmezővásárhelyi életrajzi lexikon, 2002.), nem tudom. De azt igen, hogy a város, a megye politikai vezetői (köztük volt tanítványa) nem felejtettek semmit, nem bocsátottak meg semmit. Csongrád megye talán legjobb magyartanára úgy fejezte be nagyhatású pedagógusi pályáját, hogy a legszerényebb

172