A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2005 (Hódmezővásárhely, 2006)

ADATTÁR - VARSÁNYI ATTILA: Hódmezővásárhelyi mezőgazdasági termelőszövetkezetek, 1948-1990

VARSÁNYI ATTILA

HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐSZÖVETKEZETEK 1948-1990

Néhány szót az indulásról: a készülő Emlékpont (Fél Évszázad Humán Oktatási Központ) „tsz-felelőseként” a munka megkezdése után hamar felvetődött, hogy teljes képet kellene kapni a városunkban működött mezőgazdasági termelőszövetkezetekről - mikor keletkeztek, meddig álltak fenn, kik voltak a vezetőik. Az itt található adattár közel egy év munkájának eredménye, ennek ellenére mégsem tekinthető teljesnek. Első lépésben ugyanis csak arra vállalkoztam, hogy a Hódmezővásárhelyen fellelhető forrásokból és szakirodalomból gyűjtöm össze az adatokat - a Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Levéltárának iratanyagából, valamint a Németh László Városi Könyvtár helytörténeti gyűjteményében fellelhető sajtóanyagból, kéziratokból és kiadványokból. Az egyéb - megyei, országos — források feltárása a jövő zenéje.

Néhány szót a kronológiáról: Hódmezővásárhelyen az első négy bérlőcsoport tagjait 1948. október 1-jén „iktatta birtokába” ünnepélyes keretek közt Oláh Mihály polgármester és Karácsonyi Ferenc főispán, így mindenképpen ez a dátum a kiindulópont. A „történelmi négyesfogatot” a Rákosi Mátyás Tszcs, a Gern Ernő Tszcs, a Szántó Kovács János Tszcs és a vásárhelykutasi Petőfi Tszcs alkotta. Záró időpontnak pedig - önhatalmúlag, és némiképp indokolatlanul - 1990. szeptember 17-ét választottam, amikor a Városi Tanács megtartotta utolsó ülését Vásárhelyen - amivel végképp lezárult egy korszak. Ezt az időpontot öt termelőszövetkezet (Dózsa Tsz, Május 1. Tsz, Marx Tsz, Rákóczi Tsz és Vörös Csillag Tsz) érte meg, látszólag alig több, mint amennyi az indulásnál ott volt. Mégis: világok választják el egymástól az 1948-ban összesen 77 fővel útnak induló 4 csoportot az 1990-es mezőgazdasági nagyüzemektől. Az 1990. szeptemberi lezárás egyúttal azt is jelenti, hogy az ezután, akár manapság is működő szövetkezetek történetét nem követtem tovább.

Néhány szót a problémákról: igyekeztem a lehető legteljesebb helyi forrásbázisra építve a lehető legpontosabb adatfeltárást elvégezni. Ennek ellenére hiányosságok éppúgy lehetnek az alant következő felsorolásban, mint tévedések. Főleg az 1950-es évek eleje bizonyult időnként zavarba ejtően kaotikusnak. A frissen alakult szövetkezeti csoportok megválasztott elnökeit például - az esetek döntő többségében - azonnal elküldték többhónapos elnökképző iskolákba, mialatt itthon folyt tovább a munka, egy helyettes veze271