A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2005 (Hódmezővásárhely, 2006)

ÉVFORDULÓ - VARSÁNYI PÉTER ISTVÁN: A literatúra nagy tanára Rendhagyó emlékezés a 20 éve elhunyt Láng Istvánra

VARSÁNYI PÉTER ISTVÁN

A LITERATÚRA NAGY TANÁRA Rendhagyó emlékezés a 20 éve elhunyt Láng Istvánra

1. Mindazok ellenére, hogy óraadóként már az 1967/68-as tanévben tanítottam a Bethlen Gábor Gimnáziumban, közelebbi ismeretségbe Láng István tanár úrral csak 1968-ban sikerült kerülnöm. A gimnáziumi tanári státusz elnyerésekor a nálam negyedszázaddal idősebb, jóval tapasztaltabb kollégára kellő távolságtartással, „kötelező” tisztelettel tekintettem. 1968 novemberében azonban, egy kellemes zentai szakmai kirándulás során, egyazon szállodai szobába kerültünk. Már túl voltunk a zentai kollégák meleg üdvözlésén, a kiadós sligovica- kínálaton, belaktunk csevappal, megöntöztük azt bőségesen pivóval; a hotelszobában volt vagy negyven fok Celsius, de nekem végig kellett hallgatnom - előzetes kontrollként - Láng tanár úr másnapra szánt előadását: Hogyan alakítom tanulóim fogalmazási készségét a gimnázium I. osztályában? (Azóta vagyok tisztában azzal, hogy mikor és miképp nyílik a Népkertben a galagonya „ruhája” stb.) „Az igaz barátságot nem fazékban főzik” - tartja a régi közmondás, hanem szauna- szerű, túlfűtött szállodaszobában.

Akkor még szombaton is tanítottunk. Megtartva az utolsó óráinkat, elköltve a menzai ebédünket, elindulhattunk hazafelé, neki a hétvégének. E szombatok egyikén én kísértem el őt a Madách utcáig, a másikán ő engem a Hóvirág utcáig. Mindenütt mintegy fél óra hosszat álldogálva beszéltük meg mindazt, amire a hét hat napján nem jutott elég idő. Úgy érzem, mindkettőnknek sokat jelentettek ezek az együttes bandukolások, eszmecserék. O így emlékezett vissza 1979. október 5-én: „Ha sokáig hallgattam is, ezúttal igyekeztem elmondani annyit, amennyi a Hóvirág utca felé vezető úton a társalgást kiadta volna”.

Szombathelyre kerülve (1979 augusztusa) az alkalmankénti látogatások, találkozások mellett a kölcsönös levélváltás kínálkozott lehetőségként gondolataink, élményeink kicserélésére. A többség „Pista bácsi”-jából számomra Stefi lett, s jómagam is elkönyvelhettem - a megszólítás mikéntjeként - a 18. század közismert váltópénzének nevét: „Peták”. Lánya akkor Budán, a Rózsadombon lakott, emlékeze165