A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2004 (Hódmezővásárhely, 2005)

TANULMÁNYOK - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: Mekkora vagyona volt Nagy András Jánosnak?

— Szép, szép! - felelte az én barátom - Hanem talán mégis kiválóbb emlék volna, ha egy alapítványnak adná az összeget, amelynek a kamataiból egy-egy ifjú nevelkednék az idők végeztéig. Lássa, úgyis szűkiben vagyunk Hódmezővásárhelyen a tudományos embereknek. S ezek az ifjak, akik a Nagy András alapítványából lennének tudóssokká és tiszteltekké, folyton hálás kegyelettel emlegetnék a kegyelmed nevét.

— Hűm! - makogta Nagy András, mintha nagy szeget ütött volna a fejébe ez. a gondolat. Mire vérszemet kapott az én barátom s meggyőző hangon, eleven színekkel kezdé ecsetelni az ő eszméje magasztosságát. Nagy András uram pislogott, olvadozott, a fejével bólingatott, majd végre így szólt:

— Alszom rá egyet, nagyságos uram. Holnap reggel eljövök megmondani, mit határoztam. Reggel be is nyitott szokott szelíd mosolyával.

— No, hát mit kapunk? - kérdé az. én barátom vidáman — Tudományt-e vagy vizet?

— Vizet, nagyságos uram, vizet. - szólt csendesen Nagy András - mert úgy gondoltam meg az. éjjel, hogy a tudomány már sok fejet megzavart, de a víz még soha egyet sem. ”

Mikszáth adomája ellen A csúfolódó férfiak felgyújtják a várost címmel a Vasárnapi Újságban nyílt levél jelent meg. A cikkíró a város közvéleményének adott hangot, mikor azt írta, hogy a történet „Nem jó vért szült Hódmezővásárhelyen, aki csak olvasta, gúnyolódásról sértegetésről beszél.” Szerinte Nagy András János szájába adott mondatok sohasem hangzottak el. így érvelt: „Fajunkat kisebbítjük ám, midőn egy magyar embert együgyűnek festünk. ” Félreértette a Mik- száthi portrét, azt a „bennfentes” paraszt bemutatásának fogta fel. Mégsem hibáztatja az írót, hanem azt a „nagyságos urat” aki informálta a kútfúrás históriájáról. Követelte nevének nyilvánosságra hozatalát. Mikszáth válaszában kifejtette, hogy szerinte a „naiv vásárhelyi panasznak” csak akkor lenne létjogosultsága, ha „egyáltalában nem volna szabad élő emberről semmit sem írni.” Lehet, hogy Nagy András János nem mondta a neki tulajdonított bölcsességet, de jellemző volt rá. Ismerték őt sokan Budapesten is, hiszen a Tisza szabályozásának megkezdésekor gróf Károlyi Györgyöt és más nagyurakat nem egyszer vitt ki a rétre, veszélyes rétes helyeken, fokokon keresztül

50