A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2003 (Hódmezővásárhely, 2004)

TANULMÁNYOK - A thj. város szabadulása a földesúri kötöttségektől- Herczeg Mihály

a korcsmáltatás joga (regálé) a mészárszék tartás joga, a boltbér,

a vám és piaci helypénzszedés joga, piaci sátrak után szedhető díjak, a malomtaksa,

a rév- és pártpénz (lerakóhely, „Karópénz”) a vadászat, a halászat.

Ezekkel a jogokkal az uradalmak továbbra is élhettek.1 Csak az 1853. március 2-án kiadott császári nyíltparancs értelmében tekinthetők megszűntnek az alábbi jogok:

a pálinkahozamoktól fizetett díj, a boltnyitás,

a mészárszéktartás kizárólagos joga, a téglaégetés joga.

Ezeket a jogokat a császári nyílt parancs ellentételezés nélkül eltörölte.2 De csak a jogot! A hozzá tartozó terület, épület maradt az uradalom kezelésében, mint polgári magántulajdon. így pl. a cserép- és téglaégetés épületeit Hegedűs János vette bérbe évi 1000 forintért, a hozzá tartozó 20 kh földdel. Mészárszéket azután bárki állíthatott, de az uradalom két mészárszékét továbbra is haszonbérbe adta.

A vásártartás joga továbbra is fennmaradván a közös uradalom haszonbérbe adogatta. 1859-ben Kmetykó Károly bérelte évi 1000 forintért. A helypénzszedés az addigi gyakorlattól eltérően most már a helybéliekre is kiterjedt. Az 1868. évben Feuer Salamon és Spitzer Judea vette bérbe három évre, évenként fizetendő 805 forintért. Az évszázadok alatt kialakult iura regalia minora a tucatnyi földesúri jog legértékesebbje az italmérési vagy korcsmáltatási jog, amely jóval

1 Geringer „Oktatása” a Magyarországot illető Országos Törvény és Kormánylap. 44. 1850. április 5.

2 „1853-diki március 2-án kelt császári nyílt parancs. Az egykori földesúr s a volt jobbágyok és ezektől különböző bánásmód alatt létező földbirtokosok között Magyarországban az úrbéri kapcsolat s azzal rokon jogállapotok folytán fönnforgó viszonyok szabályozása iránt.” = Országos Kormánylap, 1883. 1. rész.

23