A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2003 (Hódmezővásárhely, 2004)

TANULMÁNYOK - Pálinkafőzés Hódmezővásárhelyen - Herczeg Mihály

HERCZEG MIHÁLY

PÁLINKAFŐZÉS HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN

1. rész

Hódmezővásárhely lakói a török elől távoli Felvidékre vagy Erdélybe húzódtak, földesurainak csak hébe-hóba fizetgettek némi taksát. így pl. 1642 pünkösdjére árendát vittek özvegy Bercsényi Imréné- nek Nagyszombatba. Az egyéb kötelezettségek (robot, kilenced) alól mentesültek a török kiűzése után is. A vásárhelyiek „Szabadmenetelű taxás jobbágyoknak” vallották magukat. Amikor 1722-ben gróf Károlyi Sándor hivatalosan is birtokába jutott a Csongrád-vásárhelyi uradalomnak, évtizedeken át beérte az egy összegben megfizetett taksával. így a kisebb királyi haszonvételekről is lemondott, kivéve a pálinka eladásából származó jövedelmet, „...mindazonáltal, hogy mivel korcsmájokban úgy idegentül szoktak pálinkát venni, aztot az uraságtól fognak tartozni venni, s nem idegentül, tudnillik akóját az Pálinlának R(énus) f(orint)t-ként 5 idest ött. És annak aaz árát is az Uraságnak híven és igazán bé szolgáltatni, az Lucrum m(a)gok számára maradaván.

A csapszékekben a lakosság főleg bort fogyasztott. A borbíró elszámolása szerint 1726 nyarán befolyt összeg így oszlott meg az egyes italféleségek közt:

borból 4179 forint

sörből 66 forint

pálinkából 512 forint

A következő években a gróf szürettől februárig megengedte a lakosságnak a pálinkafőzést, de csak saját fogyasztásra, és csak a maga törkölyéből. Igaz, külön taksát kellett érte fizetni, mégpedig minden pálinkafőző üst (kazán) után 1 forintot. Az uraság nem magát a főzést tiltotta meg, hanem annak árusítását. íme néhány példa:

1744. június 2-án Dékány Ferencnét „pályinka áruitatásáért” öt Rh(énes) forintra büntették.

1 CSML HL Hmv. Rvi. 1. cs. 30. sz.

17