A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2001-2002 (Hódmezővásárhely, 2003)

TANULMÁNYOK - Makó Imre: Huszárlaktanya a Serházban

nőst, a ref. esperest, a postafőnököt, a járásbírót, a városi tanácsosok doyenjét, a katonai ügyosztály vezetőjét, a vasúti főnököt, a katonai állomásparancsnok Lindenmayer Ferenc huszárkapitányt - a századparancsnoksággal szemben tanúsított figyelmük és előzékenységük viszonzásaként ekkor külön-külön szerenáddal tisztelik meg. Ezt 14- én délelőtt ünnepi körmenet követi katonai pompával, majd délután öt óráig az Erzsébet sétányon katonai térzene, kedvezőtlen időjárás esetén pedig a Nemzeti Szállóban hattól kilencig katonai hangverseny. A tiszteknek a tanács 22-ére bankettet szervezett a Nemzeti Szálloda kerthelyiségében, és vendégül látták a legénységet is.62 63

Június 23-án - a városházán előző nap tartott bizalmas értekezlet elhatározása alapján - a főispán vezetésével küldöttség utazott fel a Honvédelmi Minisztériumba. A város utolsó erőfeszítésként még kérelmezte, hogy a Jászberényben állomásozó, de onnan elhelyezni tervezett három honvéd huszárszázadot Vásárhely kapja meg. Báró Fejérváry miniszter elismerte, hogy kockázatos egy ilyen nagy várost katonaság nélkül hagyni, de mivel a közös hadügyminiszterrel ez ügyben még nem egyeztetett, határozott feleletet nem tudott adni. Utalt azonban arra, hogy mivel az ezredparancsnokság túl van a Tiszán, a honvédség áthelyezése nehézségekbe ütközne/’1

A búcsúzás tényleges ideje június 25-én érkezett el. A csomagolás, a kaszárnya és felszerelések átadása még az előző nap megtörtént. Hétfőn reggel a kaszárnya előtt összegyűlt nagy néptömeg bámészko- dása mellett elhallatszott az utolsó vezényszó s hat óra után pár perccel megcsendült az utolsó kürtszó, melynek hangjai mellett a huszárok elindultak új, immár állandó állomáshelyükre, Debrecen városába. „A bámészkodó közönség soraiban igen sok fehércseléd volt, ki könnyes szemmel és vergődő szívvel nézett a hadfiak után”. Útközben a kutasi csárdánál két jómódú gazda, Rostás Pál és Török Ernő még magyarosan megvendégelte őket.64

A honvédelmi miniszter egy évvel később érkezett leirata a maradék reményeket is szétoszlatta. A minisztérium ekkor tudatta a város62 Uo. 1900. jún. 10, 28.

63 Uo. 1900. jún. 28.

64 Uo. 1900. jún. 28.

41