A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2001-2002 (Hódmezővásárhely, 2003)
TANULMÁNYOK - Makó Imre: Huszárlaktanya a Serházban
MAKÓ IMRE HUSZÁRLAKTANYA A SERHÁZBAN Az előzmények A korábbi évszázadokban a katonaság ellátása közvetlen teherként nehezedett a lakosságra. A törökelleni felszabadító háborúban, amikor az ország déli része hadszíntérré változott, ez már az elviselhetetlenségig fokozódott. A rosszul élelmezett hadak erőszakkal vették el, zsarolással csikarták ki szükségleteiket, az idegen - spanyol, olasz, német és osztrák - császári csapatok, a török és a vele szövetséges Thököly kurucai egyaránt. A Tisza-melléket 1693-ban elözönlő négyezer fős török-tatár segédhad elől a vásárhelyiek közeli s távolabbi helységekbe menekültek. Földjeiket benőtte a gaz, kifosztott házaik közé - miképp azt Szőnyi Benjámin verses krónikájában megírta - szarvasok, vaddisznók, rókák vették be magukat. A lakosság a török Zentánál elszenvedett csatavesztése, és a Karlócán 1699-ben megkötött béke révén térhetett vissza, a Rákóczi szabadságharc alatt azonban még ki volt téve a szegedi vár császári helyőrsége és a portyázó kurucok sarcolásának. Egy 1715. évi törvénycikk nyomán az ország felállította állandó hadseregét, és a kormányok következetes törekvései rászorították a katonaságot arra, hogy a lakosságtól igénybe vett szolgáltatásokért pontosan megfizessenek. A török a Bánságot továbbra is megszállva tartotta, ezért a határ menti helyeken, így vidékünkön is nagyobb számú katonaság állomásozott. Élelmezésük, valamint fuvarozásuk a rossz utak és nagy távolságok miatt további súlyos terhet rótt a lakosságra, mi ellen a város és a vármegye ismételten felemelte a szavát. A hadiszolgáltatásokat, melyeket betudtak a lakosság adójába, a helytartótanács parancsa alapján a vármegye rótta ki a községekre. A legtöbb kellemetlenséggel a helyben állomásozó és átvonuló katonaság elszállásolása járt. Az országban rendszerint idegen nemzetiségű csapatokat helyeztek el, a magyar ifjakat általában a birodalom messzi vidékeire, életfogytig tartó szolgálatra hurcolták el. Ismeretes, hogy az újoncokat fogdosás útján állították elő, legtöbbször betyárokat, rosszhírű és garázda legényeket, tolvajokat, korhelyeket, szüleik
