A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2001-2002 (Hódmezővásárhely, 2003)

TANULMÁNYOK - Makó Imre: Huszárlaktanya a Serházban

iránt engedetleneket, börtönből szabadultakat. „ Képzelhető, - állapítja meg városunk tudós történetírója — hogy a beszállásolási rendszer a családi élet nyugalmának és tisztaságának mennyi ártalmára lehetett, meggondolva különösen azt, hogy a férfi népség nagyobb része az egész héten át élethivatásánál fogva nem volt otthon a háznál.

Itt kezdetben egy század lovas katonaságot helyeztek el egy kapitány parancsnoksága alatt. Miután a lakosság a kaszárnyaépítéstől idegenkedett, a szállásadás sorban ment az egyes gazdák házánál. A szerencsi országgyűlés a katonatartástól a nemeseket és az egyháziakat mentesítette, a város tisztviselői és kezelőszemélyzete azonban önmagával és az uradalmi tisztekkel kivételt tett.

A 18. század első felében alig 600 sárból (vertfal) vagy vályogból épült ház állt a városban, és e nádtetős házak száma a század derekára sem érte el az ezret. Az alacsony és szűk épületek általában két-három helyiségből, egy-két szobából, konyhából vagy pitvarból álltak. A tisztek igényeit nem is elégítették ki, a kapitánynak és a hadnagyoknak a város épített házat külön szobákkal, és ellátta bútorral, ágyneművel, konyhai felszereléssel. A helytartótanács sürgetésére, az itt állomásozó Würtenberg-ezredbeli alezredes kívánságára, a tóparti földszintes és nedves tisztházra a vármegye emeletet húzatott, majd a többi tiszt részére 1810 után szerény méretekben három új épületet emeltetett a korábbi szomszédságában, a Tarjáni nagyutcán, a mai Zrínyi utcán. Külön épületekben volt még katonai fogház, lőporos torony, katonai kórház, ménló-istálló, pékház, katonaorvosi szállás és nagy szénaraktárak a városon kívül.

Vásárhelyi és túri jobbágyoknak a történelembe Bujdosó-Törő- Pető-féle mozgalom néven bevonult fegyveres szervezkedését 1753- ban még kezdeti szakaszában fojtotta el a vármegyei katonaság. A három főbb vezetőt lefejezték, fejüket elrettentésül karóra tűzték és felnégyelt testüket akasztófára szögezték. Vásárhelyre és Túrra kimondták, hogy mindkettőt pusztítsák el, és lakosságát a határban létesítendő falvakba osszák szét. Mária Terézia a városoknak végül megkegyelmezett, viszont elrendelte, hogy építsenek kaszárnyát és abban két-két század katonaságot tartsanak a maguk költségén. A katonai

1 SZEREMLEI Samu: Hód-Mező-Vásárhely története. V. 596.

12