A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1999 (Hódmezővásárhely, 2000)
ÉVFORDULÓ - Dömötör János: Száz éve született dr. Tölcséry István
Tette ezt olyan korban, amikor még a komplexitásról, az interdiszciplinaritásról nem sok szó esett. Különösen szívesen és el- mélyülten foglalkozott az egyes korok képzőművészetével. A művekhez történő közelkerülés érdekében széleskörű illusztrációs anyagot mutatott be. Az esztétikai értékelés színesítésére nem egyszer szőtt anekdotákat is műelemzéseibe. A fegyelmezés nem tartozott erényei sorába. Ez összefüggésben volt toleranciájával és humanizmusával. (Érdekes összevetés kínálkozik ezzel kapcsolatban kiváló tanártársával, dr. Karádi Györggyel, aki az általa megkívánt szigorú fegyelmet ritkán, de testi fenyítéssel is biztosította.) Önálló, szabad gondolkodású személyiség volt. A fennálló társadalmi rendről megvolt a saját, kritikus véleménye. Ezt olykor igen sajátosan, az aulikusság túlhajtott, iróniába forduló formájával fejezte ki. Például Horthy személyének szóba kerülésekor minden egyes alkalommal felállt, és „a kormányzó úr őfőméltósága” elhangzásakor mélyen meghajolt. A tankönyvi anyagot nem egyszer azzal egészítette ki, hogy „azok az átkos marxistáknak a véleménye szerint...”, és elmondta a témával kapcsolatos történelmi materialista megállapítást. És ezt mindenki tudta, de nem esett emiatt semmi baja. Ez még belefért a református gimnázium toleranciájába.! Az első világháborúból tüzér főhadnagyként szerelt le, és nagy ezüst vitézségi éremmel, de famulusainak őszintén bevallotta, hogy semmiféle hősiességgel sem dicsekedhet, mert állandó szorongás és félelem közepette csak kötelességét teljesítette. A mindennapi ügyeket illetően élt benne bizonyos félszegség és bizonytalanság is. így például sohasem jött el Deák Ferenc utcai egyszobás albérletéből anélkül, hogy végig ne tekintette volna, ne ellenőrizte volna a berendezést, sőt az egyes tárgyakat is, helyükön, rendben vannak-e. Az ajtózárást a bizonyosság érdekében kabalisztikus számok kíséretében végezte. Kedves naivitásának, következményekkel nem számoló őszinteségének jellemző esete a következő: Második világháborús hadifogságából hazatérve először olyan tanítványaival került kapcsoltba, akik a kommunista párt tagjai voltak. Hatásukra belépett az MKP-ba. Jött azonban a tagrevízió, és ilyenkor szokásos, obiigát kérdés: ’’miért lépett be az elvtársa pártba?” A megszokott válaszok a haladásra, az III
