A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1999 (Hódmezővásárhely, 2000)
TANULMÁNYOK - Baracs Gabriella Etelka: A kisipar helyzete Hódmezővásárhelyen 1945-1956 között
Baracs Gabriella Etelka: A KISIPAR HELYZETE HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN 1945-1956 KÖZÖTT A kisipar helyzete 1945 és 1948 között Mint általában a vidéki városokban, Hódmezővásárhelyen is a kisipar volt a meghatározó a háború előtt. A városban a kisipar köréből csak azok az ágak voltak fejlődőképesek, amelynek nyersanyaga könnyen beszerezhető vagy éppen fellelhető volt a város környékén. Speciális alföldi jelenség ez, s az is, hogy a virágzásnak indult helyi kisipar vagy háziipar sok esetben kapcsolatban állt a népművészettel, de legtöbbször ennek köszönhette fellendülését. A vásárhelyi papucs, vagy a hímzett kézimunka annak köszönhette országos hírét, hogy a készítmények művelői cikkeiket a népi díszítő művészet színes fantáziájával tervezték és kivitelezték. Mindezek között legjobban magán viselte a helyi jelleg bélyegét a vásárhelyi cserepesipar. A háború utáni években ez a napjainkig fennmaradó népművészeti iparosság is lassú sorvadásnak indult. A mesterek véleménye szerint a háború ki- heverhetetlen csapást mért a cserepesekre. A háború előtt az embereknek több idejük és főleg több pénzük volt ahhoz, hogy népművészettel foglalkozzanak, vásároljanak. A vásárhelyi agyagedények keresettsége azzal is magyarázható, hogy az edények anyagát, mely igen kiváló minőségű, a város határában bányászták. Az itt talált agyag kiégetve szép téglavörös színű volt. A 40-es évek elején annyira keresett volt a vásárhelyi agyagedény, hogy sok embernek biztosította a megélhetését is. Maga a városi majolikatelep, amely gépi erőre rendezkedett be, és főleg Németországba szállított, 50-60 munkásnak nyújtott biztos keresetet. A város különböző részeiben, főleg az Újvároson élő cserepesmesterek legalább még ugyanennyi embernek biztosították a kenyerét. A városnak ez volt az (egyik) legjelentősebb háziipara, s most ezt fenyegette a gazdasági válság. Ez nem csupán gazdasági vonatkozásban volt negatívum, hanem népművészeti szempontból is hiányt jelentett volna. A válságban közrejátszó okok a következők voltak: csökkent az emberek vásárlóképessége, megszűnt a külföldi kivitel, s 79
