A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1999 (Hódmezővásárhely, 2000)

TANULMÁNYOK - Baracs Gabriella Etelka: A kisipar helyzete Hódmezővásárhelyen 1945-1956 között

hozzájárult még a közlekedés hiányos volta is. Megdrágult a tüzelőanyag, s a jobban keresett konyhaedényeket kezdték gyártani. Anyag- beszerzési nehézségeik súlyosak voltak, a mázat Csehszlovákiából hozták, de ebben az időben nem lehetett kapni. A régi mesterek kihalásával a mesterek inkább tekintették ezt a foglalkozást - a cserepessé- get - mesterségnek, mint hivatásnak. Ez a művészi kivitelezésen is meglátszott, sok volt a sablonos, a művészietlen díszítés.

Az egyetlen mód, ahogy meg lehetett menteni a vásárhelyi majolika sorsát, csak az állam közbelépése lehetett. A majolikatelepet városi kezelésbe kellett venni. Hitelekre volt szüksége a kisiparnak. Több kisipari szövetkezet jött létre, de hol nyersanyaghiánnyal, hol szakmunkáshiánnyal küszködtek. 1948 végére 8 kisipari szövetkezet működött, közel félezer taggal. Munkájukat gátolta a tőkehiány.

1946 júliusában Szakasits Árpád Budapesten az Ipartestületek Országos Központjában értekezletet tartott valamennyi ipartestületi vezető bevonásával. Hangsúlyozta és bizonyította, hogy a kisiparos társadalom egyik fontos része a gazdasági életnek1

Az infláció okozta helyzetből annál gyorsabban lehet kikerülni, minél nagyobb erővel vesznek részt a küzdelemben a kisiparosok. A hódmezővásárhelyi Ipartestület havi elöljárósági ülése megállapította: az infláció pénzbősége éppen úgy sújtotta a kisipart, mint a pénzszűke. Soknak és nehéznek tartották a közteherviselést. Súlyos problémát jelentett a kisiparosság adóztatása. Sérelmesnek jelentették ki, hogy a forgalmi adó, ha a kisiparos adta az anyagot 20 %, ha a munkáltató adta az anyagot 3 %. Ez külön kimutatások elkészítését követelte.

Egyéb adóztatási kérdéseknél a Testület kimondta, hogy a Testület irodájában minden kisiparos előterjesztheti panaszát, hogy a szükséges lépéseket megtehessék azok kiküszöbölésére.

1945-ben Hódmezővásárhelyen összeállt néhány bőrfeldolgozó kisiparos, és megalakították az Első Hódmezővásárhelyi Bőriparosok Szövetkezetét, mely 30 taggal kezdett működni. Elemzés készült a hódmezővásárhelyi iparosság helyzetéről, mely a következő adatokat tartalmazta: A városban 1648 iparos mester, 630 segéd és 361 tanonc volt. A háború pusztítása nemcsak a gyáriparnál volt romboló hatású,

1 Alföldi Újság, 1946. júl. 15.

80