A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1999 (Hódmezővásárhely, 2000)
TANULMÁNYOK - Baracs Gabriella Etelka: A kisipar helyzete Hódmezővásárhelyen 1945-1956 között
hanem a kisiparnál is súlyos zavarokat idézett elő. Az ipari nyersanyagok nagy részét kiszállították a németek, ill. háborús célokra használták fel.2 Az egyes szakmákban foglalkoztatott segédek száma csökkent: 1945 _________1946 cipész 120 79 molnár 79 52 lakatos 64 45 asztalos 76 33 kovács 50 33 fodrász 49 28 férfiszabó 48 27 női szabó 44 16 Nem volt elég megrendelés, sok adót fizettek a mesterek, így inkább lemondtak a segédekről. A többi szakmák még kevesebb segédet foglalkoztattak. Összesen 53 olyan ipar volt, melyben alkalmazottak is dolgozott. A tanoncok száma szintén erősen csökkent, főleg a vasiparban helyezkedtek el (pl: villanyszerelő, fémnyomó, műszerész, kovács, lakatos stb. szakmában), de az utánpótlás nem minden szakmában volt biztosított. A kötélgyártó iparban 14 iparoshoz egyetlen ta- nonc sem akart szerződni. Az agyagiparban nem kaptak a mesterek tanoncot. A gazdasági nehézségek ellenére kisipari szövetkezetek alakultak 1947 januárjában jött létre a Sütőmunkások Termelő és Értékesítő Szövetkezete. A Háziipari Szövetkezet 1946. szeptember 1-én alakult meg. A szabók 1948. április 1-én hozták létre a szövetkezetüket 26 taggal. A Lehel utcai elhanyagolt üzlethelyiséget állították helyre, a munkához állami segítséget kellett kérniük. A festőipari munkások 25 taggal 1948 márciusában alakították meg a szövetkezetüket, a munkát májusban kezdték el. Munkarészesedés útján osztották el a jövedelmeket. A munkában elsőbbségi joga annak volt, aki felvállalta a végzendő munkát. (Pontos nevük: Festőipari Munkások Termelő Szövetkezete.) 2 Vásárhely Népe, 1947. jan. 12. 81
